Húsvét táján az egyik szombaton  Jézus vetések között járt  tanítványaival
  együtt.  Tanítványai  megéheztek,  tépdesni   kezdték  a  kalászokat,   és
  eszegették. Ennek láttára a  farizeusok megjegyezték: "Nézd,  tanítványaid
  olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!" Jézus erre  megkérdezte:
  "Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt  megéhezett?
  Hogyan ment  be Isten  házába, és  hogyan ette  meg a  kitett  kenyereket,
  amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak
  a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként
  a templomban  megszegik a  szombati nyugalmat,  anélkül hogy  vétkeznének?
  Mondom nektek: a templomnál  is nagyobb van itt.  Ha pedig értenétek,  mit
  jelent a mondás: "Irgalmasságot akarok  és nem áldozatot!", akkor  sohasem
  ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is."
  Mt 12,1-8

  Elmélkedés:

  Az eredeti mózesi törvény egy elég egyszerű parancsot tartalmazott,  amely
  szerint szombaton nem  volt szabad  munkát végezni. Ehhez  a zsidó  rabbik
  idővel számos tilalmat fűztek, amelyek részletezték, hogy milyen  munkákat
  volt tilos szombaton végezni, ezek  közé tartozott a termés  betakarítása,
  az aratás is.  Az evangéliumban  szereplő konkrét esetben  a farizeusok  a
  kalászok leszedését  és  megevését  is  aratásnak  minősítették,  s  ezért
  elítélték a tanítványokat,  s mesterüket,  Jézust is,  aki megengedte  ezt
  nekik. Jézus  nem a  törvények megtartása  ellen beszél,  hanem elítéli  a
  farizeusok túlzásait, túlzó szabályait. Ugyanakkor értésükre adja, hogy  a
  szombat   megszenteléséhez   az    áldozatok   mellett   az    irgalmasság
  cselekedeteinek a gyakorlása is hozzátartozik.
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Jézus Szíve Te tudsz mindent,
  Jézus Szíve Te látsz mindent,
  Jézus Szíve Te megtehetsz mindent.
  Jézus Szíve Te gondot viselsz reám,
  Jézus Szíve Te meghallgatod imám.