Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
  tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
  Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelő  Jánosnak, van, aki Illésnek,  mások
  Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő  tovább kérdezte őket: "Hát  ti
  kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az  élő
  Isten Fia."
  Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test
  és a vér  nyilatkoztatta ki ezt  neked, hanem az  én mennyei Atyám.

Uram, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég. (Zsolt 119,89)

 

 

Feleségemmel abban a kiváltságban van részünk, hogy az év egy részét
Florida partjainál egy kis szigeten tölthetjük. Az időjárás állandóan
változik. Ahogy ma reggel felébredtünk, egy vihar közeledett.
Félelemmel figyeltük, ahogy a szél sebessége egyre növekedett. Ahogy a
vizet kémleltük, megpillantottunk egy csapat madarat a biztonságos part
felé igyekezni. Repülésüket gyakori, erős széllökések akadályozták, de
sok küzdelem után elérték a partot és letelepedtek néhány kivágott
mangróvia fa törzsére.

  Amikor Jézus látta, hogy nagy tömeg veszi körül, meghagyta tanítványainak,
  hogy hajózzanak át a Genezáreti-tó túlsó partjára.
  Ekkor egy írástudó lépett hozzá,  és így szólította meg: Mester,  követlek
  téged, bárhová mégy." Jézus figyelmeztette: "A rókáknak odújuk van, az  ég
  madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania fejét."
  Egy másik tanítványa pedig ezt kérte  tőle: "Uram, engedd meg, hogy  előbb
  elmenjek és  eltemessem  apámat."  Jézus azonban  így  válaszolt:  "Kövess
  engem, és hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat!"
  Mt 8,18-22

  Elmélkedés:

  Időnként elfog minket a lelkesedés.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam
volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? (Jn 14,2)

 

 

"Haza akarok menni" - mondta idős nagynéném könnyek között. Azt
kívántam, bár tudnék csökkenteni fájdalmain. Legutóbb, mikor
meglátogattam, egy egész vacsorát készített a családnak az otthonban,
ahol több mint 50 éve élt. Most egy kórházban látogattuk meg
édesanyámmal.

Amikor már közel  voltak Jézus szenvedésének  és megdicsőülésének  napjai,
  elhatározta, hogy Jeruzsálembe  megy. Követeket küldött  maga előtt.  Ezek
  elindultak,  betértek  a  szamaritánusok  egyik  falujába,  hogy  szállást
  készítsenek neki.  De  azok  nem fogadták  be  Jézust,  mert  Jeruzsálembe
  tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak:  "Uram,
  akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?" De ő
  hozzájuk fordult, és megfeddte őket:  "Nem tudjátok, hogy milyen  lelkület
  van bennetek.

Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek... mert velünk többen vannak,
mint ővele. Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk az Úr. (2Krón
32,7-8)

 

Ezékiás király istenfélő cselekedeteit megörökíti a Biblia. Megtanulta,
hogy minden helyzetben van, amit neki kell megtennie, de ott van Isten
része is. Ilyen volt találkozása Szanhérib asszír királlyal, akinek
feltett szándéka volt Jeruzsálem elfoglalása. Ezékiás király minden
tőle telhetőt megtett azért, hogy elkerüljék az asszír lerohanást.

  Abban az időben,  amikor Jézus bement  Kafarnaumba, egy (pogány)  százados
  járult eléje,  és  így szólt:  "Uram,  szolgám bénán  fekszik  otthon,  és
  szörnyen kínlódik."  Jézus  így felelt:  "Megyek  és meggyógyítom  őt."  A
  százados ezt válaszolta:  "Uram, nem vagyok  méltó, hogy hajlékomba  jöjj,
  hanem csak egy  szóval mondd, és  meggyógyul az én  szolgám. Jómagam,  bár
  alárendelt  ember  vagyok,  katonáknak  parancsolok.

 

Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a
szívben van. (1Sám 16,7)

 

 

 

 

 

 

 

Hároméves kisfiammal érkeztem a buszmegállóba, és figyeltem a várakozó
utasokat. Egy asszony zord arcával tűnt ki, láthatóan állandó
durvaságban lehet része. A fiam azonban nem ítélkezik elhamarkodottan,
odasomfordált a padon ülő asszonyhoz, és szóba elegyedett vele. "Szia,
hogy hívnak?" - kérdezte, és puha kezecskéjét az asszony térdére tette.

Amikor Jézus befejezte a hegyi beszédet és lejött a hegyről, nagy  sokaság
  követte. Ekkor odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és így kérlelte:
  "Uram,  ha  akarod,  megtisztíthatsz  engem."  Jézus  kinyújtotta   kezét,
  megérintette őt,  és így  szólt:  "Akarom, tisztulj  meg!" Erre  a  leprás
  azonnal megtisztult. Akkor Jézus így szólt  hozzá: "Nézd, ne mondd el  ezt
  senkinek se, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl azt az
  áldozatot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul a gyógyulásról!"
  Mt 8,1-4

  Elmélkedés:

  A mai evangélium  szerint Jézus  egy leprás embert  gyógyított meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan
én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait. (Jn 15,10)

 

 

Általános iskolai igazgatóhelyettesként gyakran elbeszélgetek a
tanulókkal viselkedésükről. Egyik nap a hat éves Tommy állított be az
irodámba egyik tanárától kapott kis cédulával a kezében. Az volt
ráírva, hogy Tommy nem volt hajlandó elvégezni az iskolában kapott
feladatot, és hisztizett az osztálytársai előtt.

Amikor  elérkezett   Erzsébet   szülésének  ideje,   fiúgyermeket   szült.
  Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
  és  együtt  örült   vele  mindenki.   A  nyolcadik   napon  jöttek,   hogy
  körülmetéljék a  gyermeket. Atyja  nevéről Zakariásnak  akarták hívni.  De
  anyja ellenezte: "Nem,  János legyen a  neve." Azok megjegyezték:  "Hiszen
  senki  sincs  a  rokonságodban,  akit  így  hívnának!"  Érdeklődtek   erre
  atyjától, hogyan  akarja őt  nevezni.

Mert erősségem és énekem az Úr, ő az én szabadítóm. (Ézs 12,2)

 

 

 

 

 

 

 

Élvezettel hallgattam kis fiúunokám éneklését. Boldog arcocskája híven
tükrözte énekét. Előfordul velünk, hogy csak énekléssel tudjuk
kifejezni vágyainkat, reményeinket és álmainkat, amelyeket puszta
szavakkal, vagy írásban nem lehet átadni.
A mai igerész próféciája arról szól, hogy Isten népe ítéletet fog
szenvedni bűne és hűtlensége miatt. De Ézsaiás azonnal hozzáteszi:
"Eljön a nap, mikor a nép énekelni fog" a szenvedés közepette.

Jézus a hegyi  beszédben ezt mondta  tanítványainak: "Óvakodjatok a  hamis
  prófétáktól!  Báránybőrben   jönnek  hozzátok,   belül  azonban   ragadozó
  farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e a tövisről  szőlőt,
  vagy a bojtorjánról fügét? Így minden  jó fa jó gyümölcsöt terem, a  rossz
  fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt,  sem
  a rossz fa  nem teremhet  jó gyümölcsöt.

 Kérünk titeket testvéreim, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a
bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek
mindenkihez, törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki
iránt. (1Thessz 5,14-15)

 

 

Minden tavasszal a hátsó udvarban lévő rododendron bokrot fodros
rózsaszínű virágok lepik el. A rügyek nem egyszerre nyílnak ki. Egy
darabig a kinyílt és a félig kipattant virágok egy időben láthatóak, a
még szorosan összezárt, a tavaszról látszólag tudomást sem vevő zöld
bimbókkal. De jól tudom, hogy a nap melegétől, a föld tápanyagaitól és
az üdítő esőtől, azok a zöld rügyek is a maguk idejében virágba
borulnak.

  Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent
  dolgokat a kutyáknak, és ne  szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé,  hogy
  lábukkal el ne tapossák azokat,  és megfordulva, szét ne tépjenek  titeket
  is. Mindazt,  amit akartok,  hogy  megtegyenek nektek  az emberek,  ti  is
  tegyétek meg nekik! Ez  ugyanis a Törvény és  a próféták tanítása. A  szűk
  kapun menjetek be, mert  széles a kapu  és tágas az  út, amely a  romlásba
  visz, és sokan mennek be  rajta.

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok
létéről való meggyőződés. (Zsid 11,1)

 

 

Egy olyan házban nőttem fel, és élek, amiben tágasak a szobák, és
nagyok, fényesek az ablakok. Télen, mikor hideg van, a nedvesség
megfagy az ablakon, és olyan gyönyörű jégvirágok keletkeznek, mintha
festőművész festette volna őket. Mikor gyermekeim még kicsik voltak,
sokszor gyönyörködtünk a csodaszép képekben.
Még ha egy hideg tél kevés örömet hoz is, előre örülhetünk a tavasznak.

  Jézus a hegyi beszédben ezt  mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek,  hogy
  fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal  fognak
  fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd
  nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát, a magadéban meg
  nem veszed észre a gerendát?  Vagy hogyan mondhatod embertársadnak:  "Hadd
  vegyem ki  szemedből  a szálkát!",  holott  a te  szemedben  gerenda  van?

Veled a rablóknak is nekirontok, az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
(2Sám 22,30)

 

Mindig nagy lelkesedéssel és hittel kezdek neki új dolgoknak, ez
sohasem jelentett számomra problémát. A feladat befejezése viszont
annál inkább. Miközben heteken át gondolkodtam a tennivalón, újra és
újra Nehémiás könyve jutott eszembe.
Nehémiás a perzsa Artaxerxes király pohárnoka volt és királyi
jóváhagyással belevágott egy igazán lehetetlennek tűnő feladatba, a
Jeruzsálem városát körülvevő kőfalak újraépítésébe.

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak  vele,
  megkérdezte tőlük: "Kinek tartanak engem az emberek?" Ők így  válaszoltak:
  "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont  a
  régi próféták közül támadt fel valaki."
  Ő tovább kérdezte:  "Hát ti  kinek tartotok engem?"  Péter válaszolt:  "Az
  Isten Fölkentjének."  Jézus  rájuk  parancsolt, hogy  ezt  ne  mondják  el
  senkinek.

 A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert
ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. (Zsid 13,16)

 Apámmal egyszerre ünneplem a születésnapomat. Úgy hív engem, hogy
"élete legjobb ajándéka", de biztos vagyok benne, hogy ő sokkal nagyobb
ajándékot adott nekem.
Évekkel ezelőtt egyszer nem vettem neki ajándékot. Elkezdtem sírni, de
apa megnyugtatott. Elmagyarázta, hogy nem az anyagi ajándékok a
legfontosabbak. Ha jó vagyok, és helyesen cselekszem, ez a legnagyobb
ajándék - mondta.

Jézus a hegyi beszédben ezt  mondta tanítványainak: "Senki sem  szolgálhat
  két úrnak:  vagy  gyűlöli  az  egyiket,  a  másikat  pedig  szereti,  vagy
  ragaszkodik az egyikhez,  a másikat  pedig megveti.  Nem szolgálhattok  az
  Istennek is, a  mammonnak is. Ezért  azt mondom nektek:  ne aggódjatok  az
  életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt,  hogy
  mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál?

Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett,
azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. (1Kor 2,9)

 

 

Kedvenc lombhullató fám a kertben fáradtnak tűnt, az elmúlást juttatta
eszembe. Az ősz felénél tartva a magnólia hullatni kezdte levelét. A
még le nem hullottak is kókadtan lógtak az ágakon, az eleven harsány
zöldek megfakultak, eltűnt belőlük a szín.
Néhány nap múlva ez a liliomfa teljesen másképp nézett ki. A felső
ágak, a kialakult új bimbók az új virágzásra várva egy új élet
reménységét sejttették.

Jézus  a  hegyi  beszédben  ezt  mondta  tanítványainak:  "Ne   gyűjtsetek
  magatoknak kincseket  a földön,  ahol a  moly és  a rozsda  megemészti,  a
  tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a  mennyben,
  ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák
  és el nem lopják.  Mert ahol a kincsed  van, ott van a  szíved is. A  test
  világossága a szem. Ha szemed ép,  egész tested világosságban lesz.

Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel
ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál.
(Lk 12,22-23)

 

 Amint elnéztem, hogy 6. születésnapján hogyan bontogatta kisfiam az
ajándékait, visszarepültem időben a születéséhez. Amikor az orvos
közölte, hogy Justice Down-kóros, elkezdtem aggódni a jövő miatt. Lelki
szemeim előtt a heti orvosi vizitek jelentek meg, amiken majd az újabb
és újabb problémák miatt meg kell jelennem.

   Jézus a hegyi beszédben ezt mondta

 

tanítványainak: "Amikor imádkoztok,  ne
  szaporítsátok a  szót, mint  a pogányok!  Azt hiszik  ugyanis, hogy  akkor
  nyernek meghallgatást,  ha sokat  beszélnek. Ne  utánozzátok őket!  Hiszen
  mennyei Atyátok tudja, mire van  szükségetek, még mielőtt kérnétek őt.  Ti
  tehát így imádkozzatok:
  Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
  szenteltessék meg a te neved;
  jöjjön el a te országod;
  legyen meg a te akaratod,
  amint a mennyben, úgy a földön is.

Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor álhatatossággal várjuk.
(Róm 8,25

 

)

Amikor Mexikóban a zapatista mozgalom elérte csúcspontját, a csoport
által megszállt terület felett kellett ellenőrző repüléseket végeznem.
Egy ilyen bevetés alkalmával minden jól ment, amíg hirtelen meg nem
változott az időjárás. Nullára csökkent a látótávolság, és kézi
vezérlésre kellett kapcsolnunk. Első kérdésem az volt: Miért velem
történik ez meg, Uram?

Jézus  a  hegyi   beszédben  ezt   mondta  tanítványainak:   "Vigyázzatok!
  Jótetteitekkel ne  hivalkodjatok  az emberek  előtt,  mert így  a  mennyei
  Atyától nem  kaptok  értük  jutalmat. Amikor  tehát  alamizsnát  adsz,  ne
  kürtöltess magad előtt,  mint a  képmutatók teszik a  zsinagógákban és  az
  utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel  már
  meg is  kapták jutalmukat.  Amikor  tehát alamizsnát  adsz, ne  tudja  bal
  kezed, mit cselekszik a  jobb kezed, hogy  adományod rejtekben legyen,  és
  akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is.

Jézus így szólt tanítványaihoz: Jöjjetek utánam! (Mt 4,19)

 

 

Péternek, Andrásnak, Jakabnak és Jánosnak egyértelmű volt az elhívás.
Jézus meghívta őket, hogy kövessék őt, félretéve az addig végzett
dolgaikat. És megtették. Később Jézus szolgálatba állította őket, ezt
mondva: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés" (Lk 10,2).
Ez volt akkor, de mi a helyzet ma? Jézust akarom követni, de nem sétál
itt a városom főutcáján. Vagy mégis? Amíg a tanítványok Jézus földi
lábnyomait tudták követni, nekünk itt van a Szentlélek, aki segít
Krisztust meghallanunk.

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: "Hallottátok, hogy  ezt
  mondták: Szeresd  felebarátodat  és  gyűlöld ellenségedet!  Én  pedig  azt
  mondom nektek:  Szeressétek ellenségeiteket,  tegyetek jót  azokkal,  akik
  gyűlölnek benneteket,  imádkozzatok azokért,  akik üldöznek  és  gyaláznak
  titeket, hogy gyermekei legyetek  mennyei Atyátoknak, aki fölkelti  napját
  jókra és  gonoszokra  egyaránt, és  esőt  ad  mind az  igazaknak,  mind  a
  bűnösöknek.

 

Bízzál, Izráel, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és gazdag ő,
meg tud váltani. (Zsolt 130,7)

 

 

 

Egy meleg napon férjemmel egy olyan éttermet választottunk, ahol van
légkondicionáló, és jó az étel is. Az előétel és a szósz olyan jóízű
volt, hogy hamar végeztünk velük. "Szeretnének még?" - kérdezte a
pincér. Mikor látta szabadkozásunk, rögtön azt mondta: "Hozok még.
Mindig rengeteg van."
Isten hasonlóan bánik velünk. Nem csak egy kis megváltást kínál, nem
csak néhány bűnünket bocsátja meg.

Jézus a hegyi  beszédben így  szólt tanítványaihoz:  "Hallottátok, hogy  a
  régieknek ezt mondták: Szemet szemért,  fogat fogért. Én pedig azt  mondom
  nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal,  hanem ha valaki arcul üt  téged
  jobb felől, tartsd oda neki a bal  arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye  a
  ruhádat, annak add  oda a  köntösödet is.  És ha  valaki egy  mérföldnyire
  kényszerít, menj  vele kétannyira.  Adj annak,  aki kér,  és aki  kölcsönt
  akar, el ne fordulj tőle."
  Mt 5,38-42

  Elmélkedés:

  Jézus mai  beszéde  arra  a  kérdésre  ad  választ,  hogy  miként  kell  a
  keresztény embernek  válaszolnia  az  őt érő  rosszra.

Abban az időben: Egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála.  Betért
  hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös  nő.
  Amikor  megtudta,  hogy  Jézus   a  farizeus  házában  van   vendégségben,
  alabástromedényben illatos olajat  hozott. Megállt  hátul, Jézus  lábánál.
  Sírt,  könnyeivel  öntözte  Jézus  lábát,  majd  hajával  megtörölte,   és
  csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal.

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: "Hallottátok, hogy  ezt
  is mondták a régieknek:  "Hamisan ne esküdj, és  tartsd meg az Úrnak  tett
  esküdet!" Én pedig  azt mondom  nektek: Egyáltalán ne  esküdjetek! Sem  az
  égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya,  se
  Jeruzsálemre, mert  az a  nagy  Király városa!  De  még saját  fejedre  se
  esküdj, mert egyetlen  hajszáladat sem  tudod ősszé  vagy feketévé  tenni.

  Abban az időben: Jézus ezt a példabeszédet mondta: "Ha közületek valakinek
  száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet
  a pusztában, és nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha
  megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait  és
  szomszédait, és  azt  mondja  nekik:  Örüljetek  velem,  mert  megtaláltam
  elveszett juhomat! Mondom nektek, éppen  így nagyobb öröm lesz a  mennyben
  egy megtérő bűnösön,  mint kilencvenkilenc igazon,  akinek nincs  szüksége
  megtérésre."
  Lk 15,3-7

  Elmélkedés:

  Jézus Szívének ünnepe arra  hív minket, hogy  az Ő szeretetét  szemléljük.

 

Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot! (1Tim 4,14)

Feleségemmel mindketten 80-as éveinkben járunk, és kezdtünk rosszul
hallani. Hallásunk hiánya sokszor vicces beszélgetésekhez vezetett, de
volt olyan is, mikor nem volt szórakoztató, főleg, amikor csoportos
beszélgetésen vettünk részt. Emiatt úgy döntöttük, megvizsgáltatjuk
hallásunk.
Nem lepett meg, mikor kiderült, hogy mindketten valóban sokat
veszítettünk halláshoz való képességünkből.

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: "Mondom nektek: ha  igaz
  voltotok nem múlja felül az  írástudókét és a farizeusokét, nem  juthattok
  be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj!
  Aki öl, méltó  az ítéletre. Én  viszont azt mondom  nektek, hogy méltó  az
  ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének:  Te
  esztelen!,  méltó  a  főtanács  ítéletére.

  Jézus a hegyi  beszédben ezt mondta  tanítványainak: Ne gondoljátok,  hogy
  azért jöttem,  hogy  megszüntessem  a  törvényt  vagy  a  prófétákat.  Nem
  megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek,  amíg
  az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy "í" betű sem, sőt
  egy vessző sem,  amíg minden be  nem teljesedik. Aki  tehát csak egyet  is
  eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az  embereket,
  azt nagyon  kicsinek fogják  hívni a  mennyek országában.

Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is.
(5Móz 30,15)

 

 

Egy napon elmentem, hogy egyik keresztyén testvéremnek segítsek a
munkájában. Vittem magammal egy kézi fűrészt, amely szépen ki volt
festve. Barátom négy éves fia, Csabi, odajött hozzám, és megkérdezte:
"Jóska bácsi adja nekem ezt a szép fűrészt!"
"Neked adom, ha ti meg nekem adjátok a házatokat."
"Jó, odaadjuk érte!"
"Ne siesd el fiam, előbb kérdezd meg édesapádtól, mit szól hozzá!"
Gyorsan elszaladt a kisfiú, és elmondta édesapjának, hogy Jóska bácsi
neki adja a fűrészt, ha odaadják érte a házukat.

  Jézus így tanított a hegyi beszédben: "Ti vagytok a föld sója. De ha a  só
  ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják,  s
  eltapossák az  emberek. Ti  vagytok a  világ világossága.  A hegyen  épült
  várost nem lehet elrejteni.  Lámpát sem azért gyújtanak,  hogy a véka  alá
  rejtsék, hanem  a  lámpatartóra  teszik,  hogy  világítson  mindenkinek  a
  házban. Úgy világítson  a ti  világosságtok az emberek  előtt, hogy  látva
  jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!"
  Mt 5,13-16

  Elmélkedés:

  A mai evangéliumi szakaszban a sóról  és a világosságról van szó.

A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben,
adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, gyűjtsenek maguknak
jó alapot a jövendőre. (1Tim 6,18-19)

 

 

Ha szó szerint követnénk Isten igéjét, a szegénység már a múlté lenne.
A fenti igében Pál arra bátorítja Timóteust, hogy legyen elégedett az
élettel, és ne fordítsa figyelmét a földi gazdagságra. "Kerüld ezeket,
ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre,
állhatatosságra, szelídlelkűségre." Aztán egy "parancsot" hagy Timóteus
számára - és a mi számunkra: tegyetek jót, legyetek gazdagok a jó
cselekedetekben, adakozzatok szívesen, javaitokat osszátok meg másokkal
(1Tim 6,18).

Abban  az  időben,  Jézus  látva  a  tömeget,  fölment  a  hegyre,  leült,
  tanítványai pedig köréje  gyűltek. Akkor szólásra  nyitotta ajkát, és  így
  tanította őket:
  "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
  Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
  Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
  Boldogok, akik  éhezik és  szomjazzák az  igazságot, mert  ők  kielégítést
  nyernek.

 Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a

Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet lelkének törvénye
megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.
(Róm 8,1-2)

 

 

Igen emlékezetes Frank elesett, reménytelen pillantása, amikor azon a
vasárnapon rányitottam. Vártam, hogy ott ül majd lebénult barátom
felöltöztetve, indulásra készen, hogy együtt menjünk a templomba.
Ehelyett szörnyű látvány tárult elém.

 

Jézus egy magányos  helyre vonult  apostolaival. A nép  megtudta és  utána
  ment. Ő szívesen  fogadta őket,  és beszélt nekik  Isten országáról,  akik
  pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.
  A nap már  hanyatlóban volt.  Odament hozzá  a tizenkettő:  "Bocsásd el  a
  népet -  figyelmeztették  -,  hogy a  környékbeli  falvakban  és  tanyákon
  szállást és  élelmet  keressenek  maguknak, mert  itt  elhagyatott  helyen
  vagyunk." "Ti adjatok nekik enni" - válaszolta.

Úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus
Krisztusról, róla is, mint megfeszítettről. (1Kor 2,2)

 

Szomszédom megkért, segítsek neki kipakolni az egyik szobából a
bútorokat, mert festeni akarják a helyiséget. Miközben hordtuk ki a
szekrényeket észrevettem egy árnyékot a falon, amely egy keresztet
ábrázolt. Az idő múlásával kifakult a festék a falakon, de a kereszt
alatt megmaradt az eredeti szín, ez adta meg a körvonalat a
feszületnek.

  Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: "Óvakodjatok
  az írástudóktól, akik  szívesen járnak hosszú  köntösben, és szeretik,  ha
  nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és  a
  lakomákon a  főhelyeket.  Felélik az  özvegyek  házát, és  közben  színleg
  nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk."
  Ezután leült szemben a templompersellyel,  és figyelte, hogy a nép  hogyan
  dobja a pénzt  a perselybe.

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -; békességet
és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. (Jer 29,11)

 

Bárcsak megváltoztathatnék néhány fejezetet a múltamban! Néhány dolgot
nem tennék még egyszer. Amiket pedig elszalasztottam, megtenném. Az idő
azonban könyörtelenül megy előre. Életünk történeteit nem lehet
megállítani vagy visszapergetni. Minden jelenet kapcsolódik a
következőhöz.
Ha csak a fenti utalásban lévő részeket ismernénk Ábrahám életéből, azt
gondolhatnánk, egy olyan ember volt, aki semmit nem cselekedne másképp.

 

Amikor Jézus egy alkalommal a  templomban tanított, ezt a kérdést  vetette
  fel: "Hogyan  mondhatják az  írástudók,  hogy a  Messiás Dávidnak  a  fia?
  Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én Uramhoz:
  Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet. Ha  tehát
  maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor hogyan lehet az ő fia?" A  nagy
  népsokaság szívesen hallgatta Jézust.
  Mk 12,35-37

  Elmélkedés:

  Jézus korában  elterjed  vélekedés  volt, hogy  a  Messiás  Dávid  királyi
  házának  leszármazottja  lesz,  aki   megszabadítja  a  népet  az   idegen
  elnyomástól.

Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd
vagyok, és alázatos szívű. (Mt 11,29)

 

 

Egy vidéki vásárban láttam két csodálatos ökröt és a gondozójukat munka
közben. Ez a fiatalember borjúkoruktól nevelte az ökröket, és
megszámlálhatatlan órákat töltött a kiképzésükkel. Különös kötődést
éreztem a gondozó és a csapata között.
A legtöbb ökörfogatot két gondozó irányítja, mert az állatok többsége
olyan izgatott, hogy már azelőtt húzni kezdenek, még mielőtt a terhet
rájuk erősítenék.

Abban az  időben egy  írástudó  megkérdezte Jézustól:  "Melyik az  első  a
  parancsok közül?" Jézus így válaszolt: "Ez az első: Halld, Izrael! Az  Úr,
  a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,
  teljes lelkedből, teljes  elmédből és  minden erődből!  A második  hasonló
  ehhez:  Szeresd  felebarátodat,  mint  önmagadat!  Ezeknél  nincs  nagyobb
  parancsolat."
  Az írástudó erre azt válaszolta: "Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő  az
  Egyetlen, és  hogy  rajta kívül  nincs  más.

Nem fogyott el irgalma: minden reggel meg-megújul. Nagy a te hűséged!
(JSir 3,22-23)

 

 

Gyerekkoromban néha a nagymamám jött vigyázni rám. Emlékszem egy
alkalomra, amikor feküdtem az ágyban, és sírtam utána. Sírva
lábujjhegyen a nappaliba mentem, és ott találtam, amint a kandalló
előtt ült. Meglepődött, amiért olyan szomorú voltam, és biztosított
róla, hogy nem ment sehova, és továbbra is vigyázni fog rám.
Megnyugodtam, és alvásra készen visszamentem az ágyba.

A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon, úgy, hogy tanítsátok
egymást teljes bölcsességgel. (Kol 3,16)

 

 

A 20. század több mint felét metodista lelkipásztori szolgálattal
töltöttem. Bármikor megtudtam, hogy egy gyülekezeti tag vagy barát
kórházban vagy börtönben van, a kocsimba ugrottam, és meglátogattam.
Amikor közgyűlést hívtak össze valami igazságtalanság orvoslására,
mindig aktív résztvevő voltam.
Az elmúlt években egy betegség miatt, amely a lábamat és lábfejemet
érinti, nem tudok vezetni.

Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs
  feltámadás. Megkérdezték  őt:  "Mester!  Mózes  megírta  nekünk,  hogy  ha
  valakinek a  testvére meghal  és gyermek  nélkül hagyja  hátra  feleségét,
  akkor  a  testvér  vegye  el  annak  a  feleségét,  és  támasszon   utódot
  testvérének. Volt egyszer hét testvér.  Az első feleséget vett magának  és
  meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is
  meghalt, és  nem  hagyott  utódot.

Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta,
az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve! (Jób 1,21)

 

 

Amerikai utazásommal kapcsolatos örömömet és izgalmamat az aggodalom
homályosította el. Két feladott poggyászom elveszett. Nyomasztó volt,
és az aggódás rabja kezdtem lenni, ami egészségtelen volt rám és a
körülöttem lévőkre nézve is.
Ekkor Jób fenti szavai jutottak eszembe. Jób elvesztette minden értékes
javát és a családját is.

Egyszer néhány farizeust  és Heródes-párti embert  küldtek Jézushoz,  hogy
  szaván fogják  őt.  Azok  odamentek  hozzá,  és  megszólították:  "Mester,
  tudjuk, hogy  igazmondó vagy.  Nem befolyásol  a mások  véleménye, és  nem
  nézed az emberek  személyét, hanem  az igazsághoz híven  tanítod az  Isten
  útját. Szabad-e adót fizetni  a császárnak, vagy  nem? Fizessünk, vagy  ne
  fizessünk?" Jézus  azonban  átlátott  álnokságukon, és  ezért  így  szólt:
  "Miért akartok tőrbe csalni?