Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
  tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
  Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelő  Jánosnak, van, aki Illésnek,  mások
  Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő  tovább kérdezte őket: "Hát  ti
  kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az  élő
  Isten Fia."
  Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test
  és a vér  nyilatkoztatta ki ezt  neked, hanem az  én mennyei Atyám.  Ezért
  mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat,
  s a pokol kapui  nem vesznek erőt rajta.  Neked adom a mennyek  országának
  kulcsait: Amit megkötsz a  földön, meg lesz kötve  a mennyben is, és  amit
  feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
  Mt 16,13-19

  Elmélkedés:

  Szent Péter apostol életének egyik legjelentősebb eseményéről  olvashatunk
  a mai evangéliumban. Jézus kérdésére a többiek nevében is válaszolva Péter
  tesz hitvallást arról, hogy mesterüket Isten Fiának tartják. E  hitvallást
  követően az  apostol  Jézustól  új  nevet, s  ezzel  új  megbízatást  kap,
  tudniillik   a   krisztusi   közösség   vezetését.   Péter   hitvallásával
  kapcsolatban   Máté   evangélista   fontosnak   tartja   rögzíteni   Jézus
  kijelentését,  amely   szerint   e   vallomás  nem   az   apostol   emberi
  gondolkozásából született, hanem isteni sugallatra, kinyilatkoztatásra. Az
  isteni kegyelem  működése  nem  csupán itt,  hanem  Péter  egész  életében
  felfedezhető.  Emberi   képességeink   segítségével   nagyszerű   dolgokat
  tehetünk, de  Isten kegyelme  még ezeknél  is nagyobb  küldetések  sikerét
  hozza.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Aranysugárral és vérpiros rózsával
  feldíszítetted földünket, Fényszülte Fény,
  e szent napon, mert vértanúkra lelt az ég,
  s a vétkes is most bűnbocsánatot talál.

  Mennynek kulcsára, föld tanítómestere,
  világ bírái, mindenség fáklyái ők;
  kereszten ez, a másik kard által dicső,
  s az égi karban vannak már babérosan.

  Ó, boldog Róma, két ily drága vértanú
  ruházta rád saját királyi bíborát;
  nem hírneved, az ő kiváló érdemük
  tesz téged minden földi híresség elé.

  Két szent Olajfa hűségnek közös tövén,
  kérjétek Istent, hogy legyen szilárd hitünk,
  erős reményünk, és a kettős szeretet
  forrását lelve éljünk a halál után!

  A Háromságnak örök dicsőség legyen,
  és tisztelet és ujjongás és hatalom
  az Egységben, ki mindenen uralkodik
  az öröklétnek minden századain át. Ámen.