Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el
vétkeinket. (Zsolt 103,12)

 

 

Mivel valaha betörő voltam, túl könnyű számomra a bűnös múltamra
emlékezni. Ha találkozom valakivel, akinek ártottam; átmegyek egy
vidéken, ahol bűncselekményt követtem el; vagy elmélkedem valamin, ami
életemnek a sötét időszakához kötődik; mind-mind felkavarják e szörnyű
időszak emlékeit.
Úgy tűnik, hogy bárhová is megyek, az emberek, helyszínek és dolgok
előhoznak bennem egy kérdést: "Emlékszel, mikor követted el azt a
bűnt?" És mivel túl sok ember, helyszín vagy dolog kiváltja a kérdést,
a bűnöm nagysága óriásivá nő előttem.

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég
alatt. Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az
elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az
eldobásnak. (Préd 3,1.6)

 

 

Egyre nőtt az ebédlőben a feszültség. Idős nagymamám mérges volt, mert
édesanyám és a nagybátyám azt mondták neki, hogy nem kellene már autót
vezetnie. Miközben ők vitatkoztak, én azért imádkoztam, hogy segíteni
tudjak nekik

Jézus így imádkozott: "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból,
hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (Jn 17,15)

 

Jól ismerem a húsvéti történetet. Sokszor elolvastam az evangéliumok
beszámolóit arról, hogy Jézus szeretett minket, szenvedett és meghalt
értünk, majd feltámadt, hogy helyet készítsen nekünk az Atyánál. Az
idén azonban olvasás közben újabb csodálatos áldást fedeztem fel: Jézus
imádkozott értünk. A húsvéti történet közepén, Lk 22,32-ben a Biblia
elmondja, hogy Jézus imádkozott Simon Péterért: "könyörögtem érted,
hogy el ne fogyatkozzék a hited." A Jn 17 pedig leírja, hogyan
imádkozott Jézus azért, hogy a tanítványai és a hívő keresztyének egyek
lehessenek Isten szerető családjában.

És az ember csak tanul és tanul...
és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb utóbb visszatérsz a múltba.
Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal, és nem akar megváltoztatni, de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni.
Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés, és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak.

Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. (5Móz 33,27)

 

 

A Karib-szigeteken élünk, és a hurrikán-szezon alatt minden évben ki
vagyunk téve a viharos időjárásnak. A tomboló szél elvonulta után a
vegetáció általában romokban hever. Leginkább a törékeny növények
szenvedik meg a próbatételt, mint amilyen a banánfa is. A mély
gyökérrendszerű, erőteljes fák veszítenek ágakat és leveleket, de
sokkal jobban átvészelik a pusztítást és ellenállnak a szeleknek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sok évvel ezelőtt apámmal arról beszélgettünk, milyen rendkívül nehéz
felnőni a gyerekeknek. Sohasem felejtem el a megjegyzését a jó modorról
és a szociális kegyelemről: "A gyermekek nem születnek együtt ezekkel."
Valóban, egyikünk sem úgy jön a világra, hogy tudná, hogyan élhet
termékeny és sikeres életet; mások tanítása és példája kell ehhez.
A samáriai asszony története apám bölcs szavaira emlékeztet.

A szél és a tenger is engedelmeskedik neki. (Mk 4,41)

 

 

Egyszerre hatalmas vihar kerekedett, komor, sötét felhők sorakoztak az
égen, és világvége hangulat feszült a tájra. Éppen be tudtam rohanni a
lakásba, de így is bőrig áztam, ruhám, cipőm csurom vizes lett, még a
zsebemben lévő pár darab papír zsebkendő is átnedvesedett. Ablakomon
kinézve az utca rémült arcot mutatott, a redőnyöket vadul verdeste a
szél, a villanydrótok tehetetlenül hintáztak a magasban, eldobott
papírzacskók pörögtek tölcsérszerűen a szürke, megkopott aszfalton.

Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. (Zsolt 139,4)

 

 

"Megkaptad az emlékeztetőt, amit küldtem?" "Ott van az e-mailemben."
"Üzenetet hagytam a hangpostádon." "Küldtem egy szöveget." A modern
technika számos utat kínál, hogy kommunikáljunk egymással. Sajnos, ezek
mindegyike magában hordozza annak a veszélyét is, hogy üzeneteink és
kéréseink ne érjenek célba. Ahányszor elküldök egy fontos elektronikus
levelet, kicsit ideges vagyok, míg meg nem tudom, hogy elérte a
címzettet.

Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent
keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt
keresik. (Zsid 11,6)

 

A hálaadásnapi szünet előtti napon az iskolában minden első osztályos
gyermekemet megkértem, mondják el a többiek előtt, miért hálásak.
Ahogyan az egyik jelentkező kéztől a másikig mentem, úgy érkeztek a
nagyon okos válaszok: a családomért, az élelmünkért, a házunkért, a
kutyánkért, a biciklimért.

A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor
megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül,
velem tettétek meg. (Mt 25,40)

 

Péter apostol egy megerősített római börtönben két katona között aludt.
A bejáratnál további katonák őrködtek. Két erős lánc volt a kezén. A
menekülés gondolata fel sem merülhetett. Azután jött egy angyal. A
mennyei jelenés felébresztette Pétert. A láncok lehullottak, és az
angyal kivezette a szinte öntudatlan Pétert a hatalmas börtönkapun
keresztül az utcára.

 

 

 

 

 

 

 

úgy az egynek l is sokan lettek igazakká. (Róm 5,19)

 

 

Múltkor az egyik nap leszorítottak az úton az autóval, becsmérlően
szóltak hozzám a munkahelyemen, rám mordultak az üzletben, mellőztek
egy étteremben, és azt mondták, idióta vagyok. Mindez persze hatással
volt az én viselkedésemre is. Nem sokkal ezután valaki megkérdezte: "Mi
bajod van ma?"
Elgondolkodtam, hányan nem törődtek velem, és arra a következtetésre
jutottam: Miért kellene nekem törődnöm velük?

 

 

Az igazak öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek
maradnak, és hirdetik: Igaz az Úr! (Zsolt 92,15-16)

 

 

Ahogyan vonszoltam sajgó testemet föl a lejtőn, elcsodálkoztam magamon,
mit is keresek én itt a keresztyén írói konferencián. Miért hívott
Isten engem ebben a korban egy új feladatra, amelynek megtanulására
évek kellenek. Kész voltam megtenni, amit Isten kér, de úgy véltem,
kevés az esély a sikerre.
A reggelinél néhány fiatal résztvevővel ültem együtt.

Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a
lehelet, amely egy kis ideig látszik, azután eltűnik. (Jak 4,14)

 

 

Miközben készültem a hamvazószerdai prédikációmra, elgondolkoztam az
ember halandóságán; ahogy Jakab apostol mondja, olyan az életünk, mint
a lehelet. Már majdnem készen voltam, amikor csengett a telefon.
"Hallottad már, fiam!" - kérdezte édesanyám megrendült hangon. "Mit
kellett volna hallanom?" - kérdeztem. Anyám elmondta, hogy édesapám
meghalt.

Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik
lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel.
(Gal 6,1)

 

Pál apostol híradást kapott arról, hogy a galáciai gyülekezetekben
rivalizálás és irigykedés támadt. Figyelmeztette őket, hogy "szelíd
lélekkel" igazítsák helyre a megtévedteket. Emlékeztette őket, hogy
Krisztushoz tartoznak, és eszerint cselekedjenek.
Nem könnyű Pál apostol intését komolyan venni, amikor olyan emberekkel
találkozunk, akik nem úgy élnek, ahogy szerintünk kellene; a harag és
ítélkezés sokkal természetesebb, mint a tágszívű befogadás.

Így szólt Jézushoz egyik tanítványa: "Uram, taníts minket imádkozni."
(Lk 11,1)

 

Lelkészként hetente imaórákat tartok, és rendszeresen imádkozom a
betegekért és a szükségben lévőkért. Az imádság természetes számomra,
és fontos része lett lelkészi szolgálatomnak. Nemrégiben, amikor a
közös imádságot vezettem, észrevettem, hogy néhány gépelési hibát
ejtettem a résztvevőknek átadott imádságokban. Bár zavartak a hibák,
folytattam az áhítatot.
Milyen gyakran nemtörődöm módon éljük imaéletünket, ahogyan én is
gondatlan voltam a gépelésben.

 

 

Bizony mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi. (Jn 14,12)

Theresa kisfia az egyik nap hazatérve elújságolta neki, hogy látta a
barátnőjét az áruházban. "Tényleg?" - kérdezte. "Melyik barátnőm volt
az?"
"Tudod," - érkezett a kisfiú válasza - "az a néni, akinek a kisbabája
ugyanúgy néz ki, mint ő, csak egy kicsit kisebb!" Theresa rögtön tudta,
hogy a fia engem látott. Az én pici lányom teljesen úgy néz ki, mint
én.

Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát. (Zsid 12,1)

A feleségem bátyja elvitt egy horgásztúrára az Erie-tavon. Fiatalkorom
óta nem horgásztam már. Az Erie-tó nagyon nyugodt volt aznap. A gyengéd
ringatózást nem számítva a csónak mozdulatlannak tűnt. Megelégedetten
dőltem neki a korlátnak, és frissítőt ittam, miközben kihajítottam a
zsinórt újra meg újra, lehetőleg kevés mozgással.