úgy az egynek l is sokan lettek igazakká. (Róm 5,19)

Múltkor az egyik nap leszorítottak az úton az autóval, becsmérlően
szóltak hozzám a munkahelyemen, rám mordultak az üzletben, mellőztek
egy étteremben, és azt mondták, idióta vagyok. Mindez persze hatással
volt az én viselkedésemre is. Nem sokkal ezután valaki megkérdezte: "Mi
bajod van ma?"
Elgondolkodtam, hányan nem törődtek velem, és arra a következtetésre
jutottam: Miért kellene nekem törődnöm velük? Majd később, sokkal
később eszembe jutott Jézus, hogyan szorítottam ki őt az életemből,
semmibe vettem őt, nyersen beszéltem, és gorombáskodtam másokkal.
Eszembe jutott, hogy Jézus megbocsátó kegyelme hogyan ment meg minket -
magunktól.
Krisztus áldozatáért Isten megbocsátja bűneinket, kicsinyességünket,
bántó magatartásunkat, fösvénységünket, én-központúságunkat, és az örök
élet lehetőségét nyújtja nekünk.
A megbocsátás nem sokba kerül, de sokat nyújt mindkét félnek:
megtisztítja a megbocsátást adót, és helyére állítja az azt elfogadót.
Most már, amikor bántanak, ezt Istentől kapott jelnek tekintem, hogy
valakinek szüksége van a megbocsátásomra és szeretetemre.

Imádság: Istenünk, segíts hálásnak lennünk a megbocsátás lehetőségéért,
és adj erőt, hogy éljünk is vele.