Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: Jaj nektek,
  farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de
  elhanyagoljátok az igazságosságot  és az  Isten szeretetét.  Ezt meg  kell
  tenni, azt meg nem szabad  elhagyni! Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek  a
  főhelyeket a zsinagógában,  és a  köszöntéseket a  nyilvános tereken.  Jaj
  nektek! Olyanok vagytok, mint azok  a sírok, amelyeket kívülről nem  lehet
  észrevenni.

Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. (Mt 5,6)

"Nem akarok iskolába menni!" - siránkozott a gyerekem. "Gyerünk, talán szórakoztató lesz!" - válaszoltam reménykedve. Végül összepakoltunk és elindultunk. A panaszkodás folytatódott, és újrakezdődött, mikor az iskola felé bekanyarodtunk.
Miután kiszállt a kocsiból, az autóban végre csend volt, és csodálkoztam, mit is mondtam: "Szórakoztató lesz!". Miért akarunk másokat gyakran azzal bátorítani, hogy "szórakoztató lesz"?

Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála.
  Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus
  étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött  rajta. Az Úr ekkor így  szólt
  hozzá: Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál  külsejét,
  de belül tele vagytok  rablással és gonoszsággal.  Esztelenek! Hát nem  az
  alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt,
  amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!

 

Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt a világosságban fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni. (Lk 12,3)

Egyszer, egy musical szereppróbán vezeték nélküli mikrofon volt a ruhámra rögzítve. Mindig nagyon figyelek arra, hogy kikapcsoljam, amikor vége a próbának, de ez alkalommal elfeledkeztem róla. Az öltözőben egy másik szereplővel folytatott magánbeszélgetésemet felerősítve hallotta odakinn a közönség.

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró  tömeg, de ő így szólt  hozzájuk:
  Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet  követel, de nem kap más  jelet,
  mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az
  Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a  nemzedékkel
  együtt megjelenik  Dél királynője  is, és  helyeselni fogja  elítélésüket,
  hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét;
  itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.

Kész a szívem Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek! (Zsolt 57,8)

Apám temetése után egyik reggelen, azon vettem észre magam, hogy imádság közben rám tör a fájdalom, némán bámulom a falat. Újra átélve az előző héten történteket, és felidézve a sok, családom felé tett kedves megnyilvánulást, hirtelen arra vágytam, hogy a köszönőlap mellett, másként is kifejezzem hálámat szüleim lelkipásztorának és néhány segítőkész szomszédnak.
Elhatároztam, hogy saját kézzel készített ajándékokat küldök.

Jézus  egyszer  útban  Jeruzsálem   felé  áthaladt  Szamaria  és   Galilea
  határvidékén. Amikor betért az  egyik faluba, tíz  leprás férfi jött  vele
  szembe.  Még  messze  voltak,  amikor  már  megálltak,  és  hangosan   így
  kiáltottak: Jézus, Mester!  Könyörülj rajtunk! Ő  rájuk tekintett, és  így
  szólt hozzájuk: Menjetek, és mutassátok meg magatokat a papoknak! Útközben
  megtisztultak.
  Az egyik, amikor észrevette,  hogy meggyógyult, visszament, hangos  szóval
  dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki.

 

 

Zsolt 42,1-6. 1 A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye. 2 Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! 3 Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? 4 Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? 5 Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot. 6 Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem?

2010. október 9. - Szombat

  Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből:
  "Boldog a méh, mely  hordozott téged, és az  emlő, amely táplált!" Erre  ő
  így válaszolt: "És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát  hallgatják
  és meg is tartják!"
  Lk 11,27-28

  Elmélkedés:

  A tömegből felkiáltó asszony Jézus édesanyját nevezi boldognak, ő  viszont
  még  boldogabbnak  tartja  azokat,   akik  hallgatják  tanítását.

Az Úr mondta Jóbnak: Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! (Jób 38,4)

Egész életemben egy modernkori farizeus voltam. Fontos volt számomra és a biztonságom számára, hogy tudjam, miben hiszek, mi a helyes tanítás, mely igehirdető mondja az "igazat".
A gondolataimban egy játékot játszottam, amelyben azt gondoltam, hogy békében lennék, ha tudnám, mi az "igazság". Ez az "igazság" gyakran napról napra változott, de tovább játszottam - a saját káromra.

  Abban az  időben:  Isten  elküldte  Gábor  angyalt  Galilea  Názáret  nevű
  városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából  való
  Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt:
  Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te  minden
  asszonynál!
  Lk 1,26-28

  Elmélkedés:

  Gábor angyal köszöntése  több egy egyszerű  üdvözlésnél vagy  köszönésnél,
  hiszen  Mária  iránti  mély  tiszteletet  és  megbecsülést  fejezik  ki  a
  mondottak.

Mk 4,26-29 és 1Kor 3,5-9.

26 Jézus ezt is mondta: "Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, 27 azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. 28 Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. 29 Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás."
5 Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívővé lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr.
6 Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.

Jézus  egy  alkalommal  így  beszélt  tanítványainak:  Tegyük  fel,   hogy
  valamelyiteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt mondja:
  Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem,  s
  nincs mivel megkínálnom. De az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van
  zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak
  neked. Mondom nektek: Ha  nem is kelne fel,  hogy adjon neki  barátságból,
  erőszakossága miatt mégis  fölkel, és ad  neki annyit, amennyire  szüksége
  van.

 Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. (Mt 5,6)

"Nem akarok iskolába menni!" - siránkozott a gyerekem. "Gyerünk, talán szórakoztató lesz!" - válaszoltam reménykedve. Végül összepakoltunk és elindultunk. A panaszkodás folytatódott, és újrakezdődött, mikor az iskola felé bekanyarodtunk.
Miután kiszállt a kocsiból, az autóban végre csend volt, és csodálkoztam, mit is mondtam: "Szórakoztató lesz!". Miért akarunk másokat gyakran azzal bátorítani, hogy "szórakoztató lesz"?

Történt  egyszer,  hogy  Jézus  éppen  befejezte  imádságát;  Ekkor  egyik
  tanítványa arra kérte: Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János
  is tanította imádkozni tanítványait. Jézus erre így szólt hozzájuk: Amikor
  imádkoztok, ezt mondjátok:
  Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
  Jöjjön el a te országod.
  Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
  Bocsásd meg vétkeinket,
  miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek.

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. (Jer 29,11)

A legtöbbünk már keresztülment olyan időszakon, amikor úgy érezte, mintha ostrom alatt lenne. Egy közeli barátom állandó fájdalommal küzd, és csípőműtét előtt áll. Egy másik barátom rákos beteg, épp most fejeződött be a kemoterápiás kezelése, és már kezdi is a sugárkezelést. Egy harmadik nagyon súlyos depresszióval küzd.

Jeremiás próféta azokhoz az emberekhez szólt, akik szó szerint ostrom alatt voltak.

   Abban az időben: Jézus és  tanítványai miközben Jeruzsálem felé  haladtak,
  betértek az  egyik faluba.  Egy Márta  nevű asszony  befogadta őt  házába.
  Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta  meg
  sürgött-forgott  a  sok  házi  dologban.  Egyszer  csak  megállt:  Uram  -
  méltatlankodott -, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy  szolgálni?
  Szólj neki, hogy segítsen nekem.
  Az Úr azonban így  válaszolt: Márta, Márta, te  sok mindennel törődöl,  és
  téged sok minden nyugtalanít, pedig csak  egy a szükséges.

 Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked. (Mt 6,3-4)

Egy késő estén az egyetemi könyvtárban tanultam, és véletlenül végighallgattam a közeli asztalnál folyó beszélgetést. Az egyik diák édesanyja beteg lett. A fiú haza szeretett volna utazni meglátogatni, de nem költhette a részmunkaidős állásából származó pénzt az utazásra.

   Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt.
  Mester, szólította meg, mit tegyek,  hogy elnyerjem az örök életet?  Jézus
  így felelt: Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne? A törvénytudó így
  válaszolt: Szeresd Uradat, Istenedet  teljes szívedből, teljes  lelkedből,
  teljes  erődből  és  teljes  elmédből,  felebarátodat  pedig,  mint  saját
  magadat. Jézus  ezt mondta  neki:  Helyesen feleltél.

Azt mondta Abigail Dávidnak: "És ha akad, aki üldöz, és az életedre tör, az életed, uram, akkor is az élők csomójába lesz kötve Istenednél, az Úrnál." (1Sám 25,29)

Chittagongban, Bangladesben voltam, épp a föld másik részén, mint ahol gyermekkoromat töltöttem. Várakoztam, míg egy öreg bácsi kioldotta a csomót a köpenye derékkötőjén. Eszembe jutott, amikor kicsi koromban édesanyám pár pénzérmét csomózott a zsebkendőm sarkába, hogy el ne veszítsem a pénzt.

  Abban az időben: Az apostolok kérték  az Urat: Növeld bennünk a hitet.  Az
  Úr így válaszolt: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s  azt
  mondjátok ennek  a szederfának:  Szakadj ki  tövestől és  verj gyökeret  a
  tengerben,  engedelmeskedik  nektek.   Melyiktek  mondja  béresének   vagy
  bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz.
  Nem ezt  mondja-e inkább:  Készíts nekem  vacsorát, övezd  fel magadat  és
  szolgálj ki, amíg eszem  és iszom!

Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. (1Tim 6,17.)

A minap a reggeli rohanás közben felidéztem édesapámat, aki sokszor az ajtóban állt az overalljában és gyűrött farmer sapkájában. Talán látnom kellett volna az aggódás ráncait napsütötte arcán, de nem voltak ott. Apa ismerte a szabad élet titkát, amit Jézus tanít a mai igeszakaszban.
Az aggódás nem változtatott volna a csekélyke jövedelmén, amit a fűrészmalomban keresett.

  A hetvenkét  tanítvány, akiket  Jézus az  evangélium hirdetésére  küldött,
  nagy örömmel tért vissza. ?Uram ? mondták  Jézusnak ?, a te nevedre még  a
  gonosz lelkek  is engedelmeskedtek  nekünk.? Ő  így válaszolt:  ?Láttam  a
  sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy
  kígyókon  és  skorpiókon  járjatok,  hogy  minden  ellenséges  erőn   úrrá
  legyetek: Semmi sem fog ártani  nektek.

  Jézus egy alkalommal  így szólt tanítványai  előtt: Jaj, neked,  Korozain!
  Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek  volna
  azok a csodák, amelyek nálatok  történtek, már rég szőrzsákban és  hamuban
  tartottak volna bűnbánatot. Ezért  Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb  sorsa
  lesz az ítéleten, mint nektek. És  te Kafarnaum? Vajon az égig  emelkedel?
  Egészen az  alvilágig fogsz  süllyedni. Majd  így folytatta:  Aki  titeket
  hallgat, engem hallgat; és  aki titeket megvet, engem  vet meg.

  Az  apostolok   kiválasztása  után   Jézus  kiválasztott   más   hetvenkét
  tanítványt, és  elküldte  őket kettesével  maga  előtt minden  városba  és
  helységbe, ahová  menni szándékozott.  Így szólt  hozzájuk: Az  aratnivaló
  sok, de a munkás  kevés. Kérjétek hát az  aratás Urát, küldjön  munkásokat
  aratásába. Menjetek!  Úgy küldelek  titeket,  mint bárányokat  a  farkasok
  közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut.

 Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael   főangyalok

  Egy alkalommal: Amikor  Jézus látta,  hogy Nátánáel  közeledik hozzá,  így
  szólt: Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség.  Nátánáel
  megkérdezte: Honnan ismersz  engem? Jézus  így felelt:  Még mielőtt  Fülöp
  hívott volna, láttalak a fügefa alatt. Nátánáel erre elismerte: Rabbi,  te
  vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya. Jézus így szólt: Azért  hiszel,
  mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt.