Egyszer, egy musical szereppróbán vezeték nélküli mikrofon volt a ruhámra rögzítve. Mindig nagyon figyelek arra, hogy kikapcsoljam, amikor vége a próbának, de ez alkalommal elfeledkeztem róla. Az öltözőben egy másik szereplővel folytatott magánbeszélgetésemet felerősítve hallotta odakinn a közönség. Mindenki hallotta, ahogy a zenekar egyik tagját kritizáltam. Amikor észrevettem, mi történt, megrémültem és rettenetesen szégyelltem magam. A durva szavaim egyáltalán nem azt az embert tükrözték, akinek látszani akartam.
A mai olvasmányban Jézus tanítványainak a farizeusok képmutatásáról beszél. A farizeusok tökéletesnek tűntek kívülről, és nagy tiszteletnek örvendtek. Jézus azonban nemcsak a magánbeszélgetéseiket, de a gondolataikat is ismerte, figyelmeztette őket, hogy a szívük romlottsága napvilágra kerül.
Nem számít, mások milyennek látnak minket. Isten belelát a szívünkbe, és ismeri a szavaink mögötti gondolatainkat. Amikor kísértést érzünk arra, hogy kritikával, vagy rosszindulattal beszéljünk valakiről, emlékezzünk Pál intésére: "beszédetek legyen mindenkor kedves" (Kol 4,6).

Imádság: Élet Ura, teremts bennünk tiszta szívet, ami szeretetedet tükrözi szavainkban és cselekedetünkben. Ámen.