Milenne ha a Bibliánkat úgy kezelnénk mint egy mobilt?
Mi lenne ha mindig magunkal hordanánk?
Mi lenne ha mindig vissza fordulnánk érte ha otthon
felejtettünk?
Mi lenne ha az Igékre úgy néznénk mint az sms-re?
Mi lenne ha karácsonyra ajándékként adnánk?
Mi lenne ha vészhelyzet esetén elsőként ezt vennénk elő?
Mi lenne ha úgy tekintenénk rá,hogy nem tudunk nélküle élni
a mai modern világban?
A Biblia olyan mint a mobilunk.össze köt Istennel,
ezáltal is tudunk vele beszélni,ezen keresztűl
is válaszol.És miért jobb a biblia mint a mobil?

Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és
elhagyja, az irgalmat nyer. (Péld 28,13)

 

Amint a kegyelmi tanács előtt ültem, remélve, hogy szabadulok, ezt
kérdezték tőlem: "Azon kihágásokon kívül, amelyek miatt elfogták, mit
követett még el?" Rögtön azt gondoltam, ha bevallom addig eltitkolt
bűneimet, csökkentem a szabadulásom esélyét. Mégis az igazságot
választottam, és feltételesen szabadlábra helyeztek.
Ezen a tapasztalaton elgondolkozva, egy hasonló kérdést tettem föl
magamnak: "Hány bűnt követtem el azokon túl, amelyeket bevallottam?"
Meg tudom vallani azokat a bűneimet, amelyeknek nincs azonnali
következménye - a rejtett vétkeket?

Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. (Zsid 13,8)

 

 

Ismét itt a böjt. Ahol én élek, a föld északi féltekéjén, a böjttel
együtt a tavasz is megérkezik minden évben - ugyanaz az évszak,
ugyanazok a történetek. Ismerjük őket, tudjuk, hogyan végződnek. Hogyan
újulhatunk meg a sok ismétlődés között?
Egy nosztalgiás pillanatomban átfutottam néhány régi naplómat, és
elidőztem a korábbi böjti időszakban írottakon. Azokról az oldalakról
egy hihető gondolat fogott meg: Már nem ugyanaz vagyok, mint voltam.

A testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek
temploma. (1Kor 6,19)

 

 

Egy hosszú, fárasztó nap után kimerültnek éreztem magam. A
munkahelyemet elhagyva elképzeltem, milyen jó lenne már otthon lenni,
és testemet kinyújtóztatva, egy forró kávé mellett zenét hallgatni.
Amikor azonban hazaértem, a lakást teljes rendetlenségben, és szinte
bűzben találtam. Kiderült, hogy a házvezetőnő nem járt ott. Csalódottan
jöttem rá, hogy nem szeretnék egy ilyen környezetben maradni, különösen
egy ilyen kimerítő nap után.

 

 

                Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket,
Isten a mi oltalmunk! (Zsolt 62,9)

 

Akkor kezdtem imádkozni, amikor édesapám azt mondta, hogy elmegy, és
soha nem jön haza. Nyolc éves voltam, és a szívem összetört.
Lefekvéskor sok hónapon keresztül gyakoroltam egy szokást: felmásztam
az emeletes ágyra, fejemre húztam a takarót, és elsuttogtam: "Istenem,
kérlek, hozd haza az apukámat."
Hallottunk már gyermeket imádkozni?

 

A Biblia sokat beszél a bűnről. De sokat szól a kegyelemről is, amely
bűneink ellenére nem szűnik meg keresni, és elvezetni minket az Isten
terve és tetszése szerinti életre. Dávid vétkezett. A tanítványok mind
vétkeztek. Mózes is vétkezett.
Elgondoltam, hogyan érezhette magát Mózes a vétke után. Miután megölte
az egyiptomit, biztos azt hitte, élete derékba tört. Figyeljük csak
meg, hogy válaszol később Isten szavára: "Ki vagyok én?" "Hátha nem
hisznek nekem." Nagyon megértem kétségeit és vonakodásait.

 

A borostyán a ragaszkodást, hűséget, szerelmet és barátságot fejezi ki. 

 

A barackvirág a bátor, kitartó szerelem jelképe.

Az árvácska a ragaszkodást és a hűséges barátságot fejezi ki.

Az amarillisz azt jelenti: büszke vagyok rá, hogy vagy nekem!

A lila akác csókot jelent.

A rózsa szerelmet, szenvedélyt fejez ki.

A frézia jelentése a bizalom, a biztonság, a meghittség.

A fű a hodolatot fejezi ki.

A gardénia az örömöt, a tetszést és a titkolt rajongást meséli el.

 

Fabinyi Tamás szerint

Ha olyan kiváló szónok vagyok is, mint Kossuth Lajos, Vagy Martin Luther Kinggel együtt hirdetem, hogy "van egy álmom"...

De szeretet nincs bennem,
Olyanná lettem, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.

Ha futurológusként, a jövő mérnökeként vagy csalhatatlan közvélemény-kutatóként előre látom is a jövőt...
Szeretet pedig nincs bennem,
Olyan vagyok, mint egy összelapított üres kólás doboz, amelyet unottan rúgnak tovább a kamaszok.

 

Pál Apostol I. levele a Korinthusbeliekhez és annak 13 része A szeretet himnuszaként vált ismerté és ez belőle a legkedvesebb részem:

 

 

"A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

'Hozzon a mai nap belső békét a számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat **teljesen a tiéd,** és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!'

Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útjára tértünk.
(Ézs 53, 6)

Úgy hangzik ez az Ige, mint valami gyónás. Mindnyájan elmondhatjuk, hiszen mindnyájan, kívétel nélkül utat tévesztettünk. S nem kell valamiféle súlyos eltévelyedésekre gondolnunk. Elég vétek már a valamennyiünkben megbúvó önzés is. Ki-ki a maga útját nézi.

Benne van ez már a természetünkben. Az ember elsősorban mindig önmagára gondol, a maga szívének gondolatait és terveit dédelgeti s mindenekelőtt a maga előnyét keresi.

 

 

Az ünnepek alkalmával sok ember keresi fel a hajléktalanszállókat, hogy
szolgáljon az ott élőknek. Talán mindenki szárnyaló lélekkel távozik,
és átértékeli anyagi javainak lehetőségét is, akárcsak én. Évekig volt
abban az áldásban részem, hogy havonta a déli ebédosztásnál
segíthettem, mosolyogva, innivalót töltögetve a vendégeknek. De többre
vágytam: igazi kapcsolatra a krízisben lévő emberekkel.
Elkezdtem egy napközbeni szolgálatot a szállón, hetente többször,
együtt imádkoztunk, énekeltünk, megosztottuk egymással bajainkat.

MEGBOCSÁTÓ SZÍV

Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg

 

 

 

egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. (Ef4,32)

 

Mostanában klubunk néhány tagja kimutatta ellenszenvét egyes
intézkedésekkel kapcsolatban. Véleményem szerint vádjaik lelki
éretlenségről és az irgalmasságról való megfeledkezésről tanúskodnak.
Még ha vissza is fogtam magam a konfliktus elkerülése érdekében, a
helyzethez kapcsolódó gondolataim tele voltak méreggel.

Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme,
a bíró az ajtó előtt áll. (Jak 5,9)

 

 

Amikor bibliaolvasó kalauzom szerint ezt a szakaszt olvastam a Jakab
leveléből, rögtön tinédzser lányaim jutottak eszembe, akik folyamatosan
morgolódtak egymásra a reggelinél.
"Ne egyél már ilyen hangosan!"
"Te meg ne igyál, míg le nem nyelted, ami a szádban van! Tudod, hogy
mennyire utálom!"
És míg el nem indultak az iskolába, folyamatosan kritizálták egymást.