Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg

egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. (Ef4,32)

Mostanában klubunk néhány tagja kimutatta ellenszenvét egyes
intézkedésekkel kapcsolatban. Véleményem szerint vádjaik lelki
éretlenségről és az irgalmasságról való megfeledkezésről tanúskodnak.
Még ha vissza is fogtam magam a konfliktus elkerülése érdekében, a
helyzethez kapcsolódó gondolataim tele voltak méreggel. Indokoltnak
éreztem érzéseimet, mivel ez a mérgesség jogos, istenfélő elvekből
fakadt.
Eszembe jut, mikor Jézus kiűzte a pénzváltókat, akik a templomot nem
megfelelő célokra használták. (Mk 11,15-19). Gyakran Jézussal és jogos
haragjával azonosítom magam. De ilyenkor Isten azt juttatja eszembe,
hányszor voltam nem eléggé alázatos a templomban, és hogy milyen
gyakran szolgáltam csak önző okokból, és nem isteni sugallatra. Ahogy
saját esetemen gondolkodtam, rájöttem, hogy ha még lenne is okom rá,
hogy mérges legyek ezekre a gyülekezeti tagokra, akkor sincs jogom
megítélni őket. Eleget voltam az ő helyzetükben ahhoz, hogy ezt
megértsem. Úgy döntöttem, inkább imádkozom, hogy az egyházi vezetőknek
legyen elég ereje és bölcsessége ezt a vitát békésen kezelni.

Imádság: Kérünk Istenünk, segíts megbocsátanunk, és nem ítélkeznünk
mások felett. Hadd hirdessük a békét és az egységet tagjaink köött  és
a világban.

 Ámen.