Isten volt az (személyesen volt jelen) a Krisztusban, aki megbékéltette magával és a kegyeltségébe visszahelyezte a világot, nem számolva fel nekik (az embereknek) az ő bűneiket és nem hajtva be rajtuk azokat (hanem eltörölve teljesen), és ránk bízta az Ő megbékélésének (a kegyeltség állapotába való visszafogadásnak) az üzenetét. — 2 Kor. 5,19. (Amplified)

Bizony, irgalmas, kegyelmes és türelmes az Örökkévaló hozzánk,
szeretete nem fogy el.
Nem hibáztat szüntelen,nem haragszik örökké,
nem bűneink szerint bánik velünk,nem büntet vétkeinkért,
ahogy megérdemelnénk.
Mert amilyen magas az ég a föld felett,olyan magasan elborít bennünket hűséges szeretetével.-Zsolt.103,8-11.
Nem tehetsz soha, semmit azért, hogy Isten jobban szeressen, mint ahogyan ma szeret. 
Nem fogsz soha, semmi olyant tenni, ami miatt Isten kevésbé szeretne, mint ahogyan most szeret.

A szavaiddal győzelmet vagy vereséget, erőt vagy gyengeséget hozhatsz az életedbe. Amikor a helyes dolgokat szólod, az bátorságot, elszántságot és látást ad.

Minden alkalommal, amikor ilyeneket mondasz: „Ez túl nehéz nekem”, „Nem bírom tovább”, „Olyan csalódott vagyok”, „Nem hiszem el, hogy ez történt” csak gyengébbé, csüggedtebbé és egyre inkább reményvesztetté válsz. Viszont amikor azt mondod, hogy „Krisztussal együtt, az Ő ereje által képes vagyok”, akkor erősebbé válsz, és hagyod, hogy Isten kegyelme működésbe lépjen.

„Végül is arra jutottam, hogy az a jó és helyes, ha az ember eszik-iszik, és örömét leli munkájában, és annak gyümölcsében — mindabban, amivel egész életében vesződik a nap alatt.

Hiszen mindezt Isten adja: ez jutott nekünk! Hasonlóképpen az is Isten ajándéka, hogy némelyeknek adott vagyont, gazdagságot és lehetőséget, hogy annak áldásait élvezzék. Hát fogadják el Istentől ezt az ajándékot, és örüljenek neki!” (Prédikátor 5:18-19)

Szeretném a figyelmet felhívni a következő szavakra a fenti igénkből: „Hiszen mindezt Isten adja”, és „ez jutott nekünk” – azaz ez a mi kijelölt részünk.

„Aki által kegyelmet… kaptunk… akik közé tartoztok ti is, mint Jézus Krisztus elhívottai.” (Róma 1:5,6)

Nem olyan régen akadt meg a szemem a fent említett igén, és arra gondoltam, hogy milyen gyönyörűen elénk tárja az elfogadás üzenetét.

Az jutott eszembe, hogy amikor meghívnak minket egy rendezvényre vagy partira, az első kérdésünk az, hogy „Milyen ruhában menjek?” Legtöbben a következő választ szeretnénk hallani: „Gyere, ahogy vagy”. Jó dolog, amikor lazíthatunk és önmagunk lehetünk.

„Amikor a felhő felszállt, akár éjjel volt, akár nappal, a nép tábort bontott, és útnak indult.” (4 Mózes 9:21)

Az, hogy élvezzük az életünket, nem kell, hogy a körülményeinktől függjön.

Inkább hozzáállás kérdése, egy döntés, hogy örülni fogunk mindennek, mert minden dolog – még a kicsi, jelentéktelennek tűnő dolgok is – része az egésznek, életünk „nagy képének”.

Az élet egy utazás. Minden egy folyamat. Van eleje, közepe és vége. Az élet minden területe folyton fejlődik.

Tégy egy nagy hitbeli lépést, és bármit is érzel, érts egyet Istennel abban, hogy Ő szeret téged. Csodálatosan megalkotott, ellátott tálentumokkal, erősségekkel. Értékes vagy, és hívőként Isten igazsága vagy Krisztusban. Isten nem a rosszat látja benned, hanem a megigazult valódat – légy hálás ezért a csodálatos ajándékért!

Egy szerelmi történetben élünk. Isten románcra teremtett minket és megelégíthetetlen étvágyunk van a romantikára.

Isten ilyen szívet adott nekünk; ez volt az egyik első ajándéka számunkra. Azután, adta nekünk ezt a csodálatos világot, ami lélegzetelállítóan szép. „Az Úr szeretetével tele van a föld” (Zsoltárok 33:5), és ezt különféle módokon láthatod és tapasztalhatod meg. Például ott van a fű, amit pont olyan keménynek teremtett, hogy egyenesen álljon, mint a szőnyeg szálai, de ugyanakkor puha is, és nem sérti fel a lábadat, amikor mezítláb sétálsz rajta.