A Biblia sokat beszél a bűnről. De sokat szól a kegyelemről is, amely
bűneink ellenére nem szűnik meg keresni, és elvezetni minket az Isten
terve és tetszése szerinti életre. Dávid vétkezett. A tanítványok mind
vétkeztek. Mózes is vétkezett.
Elgondoltam, hogyan érezhette magát Mózes a vétke után. Miután megölte
az egyiptomit, biztos azt hitte, élete derékba tört. Figyeljük csak
meg, hogy válaszol később Isten szavára: "Ki vagyok én?" "Hátha nem
hisznek nekem." Nagyon megértem kétségeit és vonakodásait.
Én is vétkeztem, és azt hiszem, mindannyian. Isten azonban nem fordult
el tőlünk. Neki van ellenszere a bűnteher ellen, melyet cipelünk:
fölülírta azt irgalommal. Hozzánk fordul, és újra felhatalmaz, mint
Mózessel tette. Isten szemében drágák vagyunk. Habár úgy érezhetjük,
méltatlanok vagyunk arra, hogy használjon, a múlt hibái az első
lépcsőfokká válhatnak a mélyebb odaszánás és szolgálat útján.

Imádság: Irgalmas Istenünk, köszönjük, hogy bűnös voltunk mögé tekintve
azt látod, amivé kegyelmedből lehetünk. Ámen