Ismét itt a böjt. Ahol én élek, a föld északi féltekéjén, a böjttel
együtt a tavasz is megérkezik minden évben - ugyanaz az évszak,
ugyanazok a történetek. Ismerjük őket, tudjuk, hogyan végződnek. Hogyan
újulhatunk meg a sok ismétlődés között?
Egy nosztalgiás pillanatomban átfutottam néhány régi naplómat, és
elidőztem a korábbi böjti időszakban írottakon. Azokról az oldalakról
egy hihető gondolat fogott meg: Már nem ugyanaz vagyok, mint voltam. A
történet nem változik, de mi igen. Ahogyan a múlt év naplójegyzeteiben
kiöntöttem a szívemet, nem is hasonlítható ahhoz, amit ebben az évben
papírra vetek.
A végbemenő átalakulást csak a háttérben állandóan váltakozó évszakok
miatt láthattam. Tulajdonképpen, én vagyok az az új, amit a
történetekhez hozzáadhatok. Közelebb kerültem Istenhez, bizonyára Isten
terve szerint. Mi lehetne nagyobb ígéret a jövőm számára? És az
örökkévalóság számára?

Imádság: Mindenható Istenünk, köszönjük az évszakokat, és az ígéretet,
hogy te ma, holnap és örökké ugyanaz vagy. Ezzel a bizonyossággal
formálj minket új teremtéssé akaratod szerint.

 Ámen.