Történt  egyszer,  hogy  Jézus  éppen  befejezte  imádságát;  Ekkor  egyik
  tanítványa arra kérte: Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János
  is tanította imádkozni tanítványait. Jézus erre így szólt hozzájuk: Amikor
  imádkoztok, ezt mondjátok:
  Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
  Jöjjön el a te országod.
  Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
  Bocsásd meg vétkeinket,
  miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek.
  És ne vígy minket kísértésbe.
  Lk 11,1-4

  Elmélkedés:

  Az imádkozással az  a célunk, hogy  legyőzzük az Isten  és az ember  közti
  végtelen távolságot. Azt  a nagy különbséget,  amely a gyarló  ember és  a
  szent Isten  között  fennáll.  Néhány egyszerű  szó,  néhány  apró  kérés,
  amelyekre Jézus tanít  minket, alkalmas arra,  hogy kapcsolatba  kerüljünk
  Istennel. Létrejöjjön, egy olyan  személyes, bensőséges viszony, amely  az
  édesapa és  gyermeke  között  fennáll.  A  Miatyánkot  csak  akkor  tudjuk
  őszintén imádkozni,  ha életünkben  már legalább  egyszer  rácsodálkoztunk
  arra, hogy  a  mennyei  Atya  gyermekei  vagyunk.  De  vajon  meglátszik-e
  életünkön, viselkedésünkön, hogy Isten gyermekei vagyunk?
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Igen, Uram, úgy legyen! Igen, Atyám,  mindig igent mondok! Milyen jó  vagy
  te, legfőbb  jóság! Örökké  áldott légy,  Istenem, aki  mindenekfölött  jó
  vagy!
  Élek vagy  halok,  mindig  boldog  vagyok abban  a  tudatban,  hogy  olyan
  megmérhetetlenül jó az Isten.