Kész a szívem Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek! (Zsolt 57,8)

Apám temetése után egyik reggelen, azon vettem észre magam, hogy imádság közben rám tör a fájdalom, némán bámulom a falat. Újra átélve az előző héten történteket, és felidézve a sok, családom felé tett kedves megnyilvánulást, hirtelen arra vágytam, hogy a köszönőlap mellett, másként is kifejezzem hálámat szüleim lelkipásztorának és néhány segítőkész szomszédnak.
Elhatároztam, hogy saját kézzel készített ajándékokat küldök. A következő pár napban, amikor az ajándékokat készítettem, úgy éreztem, ahelyett, hogy elvesznék a fájdalomban, imádságos alkotásba merültem. A hangulatom megváltozott, és mire ajándékaimat a postára vittem, vigaszt találtam.
Újra felidézem ezt az érzést, amikor az 57. zsoltárt olvasom, amit szerzője egy barlangban rejtőzködve, életét féltve írt meg. Dávid, - a pásztor, a harcos katona és király - költő és muzsikus is volt. Kétségtelen, hogy "éneke a sötétben" békét és nyugalmat adott neki, és most ugyanezt adja nekünk. Arra is emlékeztet bennünket, hogy mindnyájunknak adatott valamilyen alkotói képesség. Legyen az zenei, kézműves, háziasszonyi vagy üzleti tehetség, Istennek szentelhetjük és jót tehetünk vele másoknak. Ha használjuk ezeket a képességeket - különösen ha válságban vagyunk, - sok erőt meríthetünk belőle.

Imádság: Urunk, segíts nekünk tehetségünket mások segítésére használnunk, még fájdalmaink között is! Ámen.