Egy késő estén az egyetemi könyvtárban tanultam, és véletlenül végighallgattam a közeli asztalnál folyó beszélgetést. Az egyik diák édesanyja beteg lett. A fiú haza szeretett volna utazni meglátogatni, de nem költhette a részmunkaidős állásából származó pénzt az utazásra. Nagyon megérintett a történet, ezért megtudakoltam a diák nevét. Vigyázva, hogy ne szerezzen tudomást rólam, titokban segíteni akartam neki.
Még aznap délután az általa említett összegű pénzt egy papírba csomagoltam ezekkel a szavakkal: "Utazz haza az édesanyádhoz. Szeretettel, Jézus." A pénzt a levéllel együtt egy borítékba helyeztem, és a diák egyetemi postaládájába tettem. Jó érzés töltött el, hogy talán ezzel az anya és fia életében változást okoztam.
Egy végtelen szeretet-folyam áradhatna belőlünk egymás felé, hogy a körülöttünk lévő világot élhetőbbé tegyük. Egy nap, amikor én szenvedek hiányt, talán Isten azzal jutalmaz, hogy egy idegen nyújt segítséget nekem is.

Imádság: Urunk, adj látó szemeket és halló füleket, hogy észrevegyük mások szükségét, és ajándékozz meg boldog, odaadó szívvel, mely a te dicsőségedet sugározza. Ámen.