Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. (1Tim 6,17.)

A minap a reggeli rohanás közben felidéztem édesapámat, aki sokszor az ajtóban állt az overalljában és gyűrött farmer sapkájában. Talán látnom kellett volna az aggódás ráncait napsütötte arcán, de nem voltak ott. Apa ismerte a szabad élet titkát, amit Jézus tanít a mai igeszakaszban.
Az aggódás nem változtatott volna a csekélyke jövedelmén, amit a fűrészmalomban keresett. A családunk azért tudott életben maradni, mert sok mindent magunk termeltünk meg, például az élelmiszert, és ingyen lakhattunk az otthonunkban, mert apám gondozta a földet.
Amikor ezeken merengtem, az úton találtam 13 centet, és rögtön az jutott eszembe, hogy most gazdagabb vagyok, mint apám volt gyerekkoromban.
Sokkal nagyobb gazdagság azonban, hogy mennyei Atyám az örökkévalóság kincseit osztja meg velem. A Jn 14,2-ben ez áll: Az én Atyám házában sok hajlék van. Pál apostol pedig így ír: Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban (Fil 4,19). Hogy akarhatnék ennél nagyobb gazdagságot?

Imádság: Istenünk, köszönjük megszámlálhatatlan ajándékodat. Hálásak vagyunk örökké tartó szeretetedért. Ámen.