2010. október 9. - Szombat

  Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből:
  "Boldog a méh, mely  hordozott téged, és az  emlő, amely táplált!" Erre  ő
  így válaszolt: "És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát  hallgatják
  és meg is tartják!"
  Lk 11,27-28

  Elmélkedés:

  A tömegből felkiáltó asszony Jézus édesanyját nevezi boldognak, ő  viszont
  még  boldogabbnak  tartja  azokat,   akik  hallgatják  tanítását.  A   két
  kijelentés semmiképpen nem hordoz ellentmondást önmagában. Közös alapjukat
  könnyű megtalálnunk,  s  ez  nem  más,  mint  a  Jézussal  való  személyes
  kapcsolat, ami minden emberi boldogság alapja.
  Mária, Jézus  édesanyja  számára a  boldogságot  a fiával  való  kapcsolat
  biztosította. Az  angyali üdvözletkor  így imádkozott:  "Boldognak  hirdet
  engem minden nemzedék" (Lk 1,48).  Boldogsága a Jézussal való  közelségből
  és lelki kapcsolatból fakadt.  Lélekben együtt volt  fiával még akkor  is,
  amikor a keresztúton a testi szenvedéseknek csak szemlélője lehetett.
  Számunkra  a  tanítás  hallgatása  és  a  szentségekben  való   részesedés
  biztosítja elsősorban  a baráti,  testvéri, személyes  viszonyt  Jézussal.
  Vegyük észre, hogy a Jézus által boldogoknak nevezettek között vagyunk  mi
  is, akik naponta hallgathatjuk tanítását az evangéliumban!
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Ma, Istenem,  meg akarom  ismételni  ígéretemet, amelyet  a  keresztségben
  fogadtam: ellene  mondok  az  ördögnek, a  világnak,  az  érzékiségnek,  a
  pompának, a test kívánságainak.
  Igen, ebben a szándékomban egyúttal Neked szentelem egész lelkemet  minden
  erejével, és testemet minden képességével.
  Szalézi Szent Ferenc