Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát. (Zsid 12,1)

A feleségem bátyja elvitt egy horgásztúrára az Erie-tavon. Fiatalkorom
óta nem horgásztam már. Az Erie-tó nagyon nyugodt volt aznap. A gyengéd
ringatózást nem számítva a csónak mozdulatlannak tűnt. Megelégedetten
dőltem neki a korlátnak, és frissítőt ittam, miközben kihajítottam a
zsinórt újra meg újra, lehetőleg kevés mozgással. Közben néhányszor
hallottam a csónak kapitányának a hangját, amikor beindította a motort,
és ezt mondta: Visszafordulunk, mert egy áramlatban vagyunk. Én nem
érzékeltem, hogy elmozdultunk volna, pedig így volt.
Lelki értelemben egyikünk sem ül nyugodtan. Mindannyian mozgásban
vagyunk, - haladunk a holnap felé, majd tovább a holnapután vár ránk.
Van-e tervünk, célunk, mi a végcélunk? Isten felé haladunk, vagy
távolodunk tőle? Vagy talán egy "áramlatban" vagyunk, kitéve a külső
erők kényszerének, cél és vezető nélkül?
Bizonyára erőfeszítésbe kerül, és gyakran bátorság kell ahhoz, hogy
céltudatosan éljünk, de megéri: a jutalmunk egy mélyebb közösség
szerető Istenünkkel.

Imádság: Istenünk, kérünk, segíts, ösztökélj és bátoríts, hogy arrafelé
haladjunk, ahová te akarsz eljuttatni minket.

 Ámen.