Az igazak öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek
maradnak, és hirdetik: Igaz az Úr! (Zsolt 92,15-16)

Ahogyan vonszoltam sajgó testemet föl a lejtőn, elcsodálkoztam magamon,
mit is keresek én itt a keresztyén írói konferencián. Miért hívott
Isten engem ebben a korban egy új feladatra, amelynek megtanulására
évek kellenek. Kész voltam megtenni, amit Isten kér, de úgy véltem,
kevés az esély a sikerre.
A reggelinél néhány fiatal résztvevővel ültem együtt. Lelkesülten
beszélgettek terveikről. Hozzám hasonlóan ők is kezdők voltak az
írásban, de életerő áradt belőlük, és évek voltak még előttük,
melyekben csiszolgathatják szakértelmüket, nekem viszont ezek már nem
adatnak meg. Azután megbátorodtam, amikor összefutottam a konferencián
egy ismerős orvossal. Most 94 éves, és örömét leli az áhítatok
írásában. Mellette, hogyan is gondolhatnék én az idősödő koromra?
Krisztus megígérte, hogy a kegyelem munkálkodik majd a
gyengeségeinkben. Sőt, örülhetünk erőtlenségeinknek, mert a Krisztus
ereje lakozik bennünk. (2Kor 12,9) Igyekezetünkben Isten munkáját
fogják látni, és Krisztust dicsőítik majd. A Biblia bíztat, hogy egész
életünk legyen gyümölcstermő "a Krisztus Jézus napjára". (Fil 1,6)
Krisztus hűséges, hogy elvégezze bennünk az elkezdett munkát.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, az erőtlenségünkben is munkálkodó
krisztusi erőt. Segíts benned bíznunk, hogy elvégzed jó tervedet az
életünkben.

Ámen.