Péter apostol egy megerősített római börtönben két katona között aludt.
A bejáratnál további katonák őrködtek. Két erős lánc volt a kezén. A
menekülés gondolata fel sem merülhetett. Azután jött egy angyal. A
mennyei jelenés felébresztette Pétert. A láncok lehullottak, és az
angyal kivezette a szinte öntudatlan Pétert a hatalmas börtönkapun
keresztül az utcára. Ekkor Péter ráébredt, mi történt: Isten
munkálkodott.
1977 -ben egy életveszélyes, rákbetegség elleni kezelésen estem át.
Sokszor úgy éreztem, itt a vég. A halál elkerülhetetlennek látszott.
Amikor félelmeim erőt vettek rajtam, Isten mindig küldött egy "angyalt"
egy közönséges ember személyében. Egy csekk az ajtónk előtt, amelyre
nagy szükségünk volt; az egyik családtagunk egyhetes üdülést
ajándékozott; egyik kedves barátnőm levágta a körmeimet és megmosta a
hajamat; a kisebbik fiam felrakott egy játékot a számítógépemre, hogy
legyen mivel elfoglalnom magam, amikor nincs társaságom. A virágok,
képeslapok, váratlan ajándékok mind azt mutatták számomra, hogy Isten
cselekszik az életemben.

Imádság: Istenem, köszönöm, hogy amikor helyzetemet kilátástalannak
érzem, te akkor is munkálkodsz.

 Ámen.