A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon, úgy, hogy tanítsátok
egymást teljes bölcsességgel. (Kol 3,16)

A 20. század több mint felét metodista lelkipásztori szolgálattal
töltöttem. Bármikor megtudtam, hogy egy gyülekezeti tag vagy barát
kórházban vagy börtönben van, a kocsimba ugrottam, és meglátogattam.
Amikor közgyűlést hívtak össze valami igazságtalanság orvoslására,
mindig aktív résztvevő voltam.
Az elmúlt években egy betegség miatt, amely a lábamat és lábfejemet
érinti, nem tudok vezetni. Családtagok és barátok szívesen elvisznek a
templomba, kóruspróbára és közösségi találkozókra, de a kimozdulásaim
száma nagyon lecsökkent.
Ezt kérdeztem magamtól: Hogyan folytathatom a szolgálatot a
leghatékonyabban ilyen körülmények között? Ahogy ezen töprengtem, egy
világos választ kaptam: az új helyzetemben imádság, személyes levél és
képeslap, e-mail és telefon segítségével szolgálhatok. Minden egyes nap
alkalmat kínál, hogy használjam ezeket a módszereket a rászorulók
elérésére. Az új szolgálati lehetőség elvette a korlátozott
mozgásképességem miatti csalódottságomat, és hálás vagyok, hogy a
szobai karosszékemből is szolgálhatok.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy mindnyájunknak adsz módot arra, hogy
hirdessük a szeretetedet, és hogy törődjünk a rászorulókkal. Jézus
Krisztus nevében.

Ámen.