Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett,
azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. (1Kor 2,9)

Kedvenc lombhullató fám a kertben fáradtnak tűnt, az elmúlást juttatta
eszembe. Az ősz felénél tartva a magnólia hullatni kezdte levelét. A
még le nem hullottak is kókadtan lógtak az ágakon, az eleven harsány
zöldek megfakultak, eltűnt belőlük a szín.
Néhány nap múlva ez a liliomfa teljesen másképp nézett ki. A felső
ágak, a kialakult új bimbók az új virágzásra várva egy új élet
reménységét sejttették. Habár a tél még meg sem érkezett, ez a fa már
az eljövendő tavaszra készült.
Vannak idők, amikor mi is szárnyaszegetten, csak arra várunk, hogy
valami történjen. Ilyenkor Isten a következő feladatra, vagy változásra
készít elő bennünket. Néha nem vagyunk tudatában Isten láthatatlan
művének, amit aktívan végez bennünk. De aztán, a megfelelő pillanatban,
egy új helyzetben találjuk magunkat. Rácsodálkozunk, hogy Isten
miképpen készített fel minket valami olyanra, amit elképzelni sem
tudtunk volna.

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük megelevenítő Lelkedet.

 Ámen.