Abban az időben: Jézus ezt a példabeszédet mondta: "Ha közületek valakinek
  száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet
  a pusztában, és nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha
  megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait  és
  szomszédait, és  azt  mondja  nekik:  Örüljetek  velem,  mert  megtaláltam
  elveszett juhomat! Mondom nektek, éppen  így nagyobb öröm lesz a  mennyben
  egy megtérő bűnösön,  mint kilencvenkilenc igazon,  akinek nincs  szüksége
  megtérésre."
  Lk 15,3-7

  Elmélkedés:

  Jézus Szívének ünnepe arra  hív minket, hogy  az Ő szeretetét  szemléljük.
  Kereszthalálával az Úr megmutatta, hogy  valóban senki sem szeret  jobban,
  mint az,  aki  életét is  odaadja  barátaiért. Emberi  okoskodással  nehéz
  megérteni ezt  a  végletekig elmenő  szeretetet,  ahogyan azt  is  nehezen
  értjük, hogy miért  hagyja ott a  pásztor egyetlen bárány  miatt az  egész
  nyájat.
  A mai  ünnep  azonban  elsősorban  nem az  értelmünket,  hanem  inkább  az
  érzelmeinket mozdítja  meg.  Mintha Jézus  ma  azt kérdezné  tőlünk,  amit
  egykor Pétertől  kérdezett:  Szeretsz engem?  Vallásosságunk,  lelkiségünk
  alapja a  szeretet,  amely  Krisztushoz  kapcsol  minket,  s  amelyet  nem
  érzelmesség naponta megvallani: Szeretlek, Uram, Jézus.
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Jézusom! Te alkottál, ne  engedj elpusztulni. Te  váltottál meg, ne  ítélj
  el.  Te  teremtettél  jóságodban,  ne  engedd,  hogy  műved   tönkremenjen
  gonoszságomban. Legkegyelmesebb Uram, kérlek, ne engedd, hogy  gonoszságom
  tönkretegye, amit mindenható jóságod teremtett! Végtelen jóság, ismerd  el
  újra magadénak azt,  ami a tied,  s mosd  le róla azt,  ami idegen  rajta!
  Jézus! Irgalmazz nekem, amíg idő van  az irgalomra, és ne vess  kárhozatra
  az ítélet idején!

  ______________________________