Abban az időben: Egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála.  Betért
  hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös  nő.
  Amikor  megtudta,  hogy  Jézus   a  farizeus  házában  van   vendégségben,
  alabástromedényben illatos olajat  hozott. Megállt  hátul, Jézus  lábánál.
  Sírt,  könnyeivel  öntözte  Jézus  lábát,  majd  hajával  megtörölte,   és
  csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal.
  Ennek láttára  a vendéglátó  farizeus így  szólt magában:  "Ha ez  próféta
  volna, tudná, hogy ki  és miféle, aki  érinti őt: hogy  ez egy bűnös  nő."
  Jézus akkor  hozzá  fordult:  "Simon,  mondanék  neked  valamit."  Az  így
  válaszolt: "Mester, beszélj!"  "Egy hitelezőnek két  adósa volt. Az  egyik
  ötszáz  dénárral  tartozott  neki,  a  másik  ötvennel.  Nem  volt   miből
  fizetniük, hát elengedte mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?" "Úgy
  gondolom az,  akinek  többet  engedett  el"  -  felelte  Simon.  "Helyesen
  ítéltél" - válaszolta.
  Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: "Látod ezt az  asszonyt?
  Betértem házadba, s te  nem adtál vizet a  lábamra. Ez viszont  könnyeivel
  öntözte a lábamat, és hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ez  meg
  szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak  bejött. Aztán te nem  kented
  meg fejemet  olajjal. Ez  meg kenetet  öntött a  lábamra. Azt  mondom  hát
  neked, sok bűne  bocsánatot nyer,  mert nagyon  szeretett. Akinek  keveset
  bocsátanak meg,  az  kevésbé  szeret."  Aztán  így  szólt  az  asszonyhoz:
  "Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!"
  Erre a vendégek kezdték mondogatni magukban: "Ki ez, hogy még a bűnöket is
  megbocsátja?" Ő pedig ismét az asszonyhoz fordult: "A hited megszabadított
  téged. Menj békével!"
  Ezután bejárta a városokat  és a falvakat, tanított  és hirdette az  Isten
  országát. Vele  volt  a tizenkettő  és  néhány asszony,  akiket  a  gonosz
  lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária,  melléknevén
  Magdalai, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének,  Kuzának
  a felesége, Zsuzsanna  és még sokan  mások, akik vagyonukból  gondoskodtak
  róla.
  Lk 7,36-8,3

  Elmélkedés:

  Az Atya nevében, a Fiú személyében, a Szentlélek erejében
  XVI. Benedek pápa egy esztendővel ezelőtt, 2009. június 19-én, Jézus szent
  szívének ünnepén nyitotta meg a Papság  évét Rómában. A Szentatya azzal  a
  szándékkal hirdette meg ezt a tematikus évet, hogy új módon mutassuk be  a
  papi szolgálat nagyságát és szépségét,  valamint az esztendő erősítse  meg
  szolgálatukban a lelkipásztorokat és adjon nekik új örömöket. A Papság éve
  lehetőséget    adott    nekünk,    papoknak    arra,    hogy    megújítsuk
  elkötelezettségünket papi hivatásunkban, a híveket pedig arra  ösztönözte,
  hogy még buzgóbban imádkozzanak papjaikért és új papi hivatásokért. Miután
  a mögöttünk  álló hét  péntekén, szintén  Jézus szent  szívének ünnepén  a
  Szentatya  a  világ  minden  részéből  érkező  mintegy  tizenhétezer   pap
  jelenlétében bezárta a Papság évét, a mai vasárnap szentmiséjén most mi is
  lezárjuk ezt az évet, hálát adva Istennek az esztendő lelki gyümölcseiért.

  Néhány héttel ezelőtt első lelkipásztori  helyemre, egy kis zalai  faluba,
  Tótszentmártonba hívtak szentmisét tartani, s délután volt alkalmam  arra,
  hogy meglátogassak  néhány családot.  Ellátogattam többek  között  egykori
  tanítványom, Eszter családjához. Nevezhetném őt máshogyan is, de akkor oda
  volna a történet hitelessége. Szóval, Eszterékhez megérkezve a nagypapát a
  tornácon, egy  nagy karosszékben  ülve találtam.  Jakab bácsi,  aki  annak
  idején közel járt a nyolcvanhoz, s most már 95 éves, rongyosra  imádkozott
  könyvekkel volt  körülvéve. Mások  bizonyára félreértenék,  de én  tudtam,
  hogy kicsorduló könnye a boldogság jele. A számomra leghasználtabbnak tűnő
  könyvből egy  kis  szentképet vett  elő,  majd láthatóan  sokszor  megtett
  mozdulattal a  megfakult képecskével  keresztet  vetett. Jakab  bácsi  már
  nehezen beszél, de ez a mozdulat mindennél többet mondott számomra, hiszen
  az erősen megkopott szentkép az én egykori újmisés papi képem volt.  Jakab
  bácsi tizenhat éve imádkozik  értem, a papért, s  meg merem kockáztatni  a
  kijelentést, hogy nála többet csak az édesanyám imádkozhat pap fiáért.

  A múlt vasárnap kértem, hogy a mostani szentmisére mindenki hozzon magával
  egy újmisés papi képet. Köszönöm, hogy megtették. Vegyük most elő,  fogjuk
  a kezünkbe! A kép bizonyára a papságra vagy a legfontosabb papi  feladatra
  a szentmisére  utal,  de  ábrázolhat  mást is.  Ha  most  megfordítjuk,  a
  hátoldalán az újmisés jelmondatot olvashatjuk, azt a többnyire  szentírási
  idézetet, amellyel egykor elindult, s amelynek fényében lezajlott egy papi
  élet. Az újmisés nevét olvasva feltűnik előttünk a pap arca, s talán hozzá
  kapcsolódó emlékek  jutnak eszünkbe.  Egészen  biztos vagyok  benne,  hogy
  amikor az újmisés áldással együtt megkaptuk  ezt a képet, elhangzott az  a
  kérés, hogy  imádkozzunk majd  azért a  papért, akinek  első  szentmiséjén
  kaptuk.  Megtettük  ezt?  Imádkoztunk  érte?  Lehet  ugyanis  a   papokról
  kritikákat mondani, lehet rosszalló megjegyzésekkel illetni őket, ki lehet
  beszélni hibáikat, de mi értelme  volna ennek? Sokkal nagyobb szükség  van
  arra,  hogy  a   hívek  imádkozzanak  a   papokért,  mindenekelőtt   saját
  plébánosukért és  lelkipásztoraikért,  hogy valamennyien  Istennek  tetsző
  módon végezzék  papi  szolgálatukat!  Engem  nagyon  megnyugtat,  hogy  az
  édesanyámon kívül él legalább egy ember, Eszter nagypapája, az idős  Jakab
  bácsi, aki biztosan imádkozik  értem minden nap.  Nagyon örülök annak,  ha
  valaki imádkozik azért a papért, akinek újmisés szentképét most a  kezében
  tartja. Akik megfeledkeztek erről, azokat pedig bátorítom, hogy a  jövőben
  imádkozzanak érte!  A  hívek  buzgó imádsága  nagy  erőforrás  minden  pap
  számára.
  A papság  éve befejezése  kapcsán  imádkozzunk azért,  hogy minden  pap  a
  mennyei Atya nevében, Jézus Krisztus személyében és a Szentlélek  erejével
  végezze szolgálatát!
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Hívők imája a papokért
  Mennyei  Atyánk!  Papjaid  életük  minden  napján  a  Te  nevedben  végzik
  szolgálatukat.  Adj  nekik   erőt,  hogy  szüntelenül   a  Te   jelenléted
  képviselői, a Te szereteted küldöttei, a Te gondviselésed eszközei és a Te
  irgalmad közvetítői legyenek számunkra!
  Urunk, Jézus  Krisztus! A  papok  egész életük  során a  Te  szeretetedben
  szeretnének élni. Segítsd őket, hogy  mindig a Te személyedben  cselekedve
  mutassák be  a  szentmisét, a  Te  küldöttedként hirdessék  az  örök  élet
  tanítását és a Te megbízottadként szolgáltassák  ki az nekünk a Te  életet
  adó és életünket megújító szentségeidet!
  Szentlélek Isten! Te nem csak az  Egyházban, hanem minden papban is  élsz.
  Segítsd a papokat sugallataiddal,  ötleteiddel és tanácsaiddal, hogy  papi
  életükkel jó példát mutassanak a fiataloknak és az evangélium hirdetésével
  Isten felé vezessenek minket!

  Pap imája
  Mennyei Atyám!  Életem minden  napján a  Te nevedben  akarom végezni  papi
  szolgálatomat.  Adj  nekem   erőt,  hogy  szüntelenül   a  Te   jelenléted
  képviselője, a Te szereteted küldötte, a Te gondviselésed eszköze és a  Te
  irgalmad közvetítője legyek az emberek számára!
  Uram, Jézus  Krisztus! Egész  életem során  a Te  szeretetedben  szeretnék
  élni. Segíts engem, hogy mindig a Te személyedben cselekedve mutassam be a
  szentmisét, a Te küldöttedként  hirdessem az örök élet  tanítását és a  Te
  megbízottadként szolgáltassam  ki az  embereknek  életet adó  és  életüket
  megújító szentségeidet!
  Szentlélek Isten!  Te nem  csak  az Egyházban,  hanem minden  papban,  így
  bennem is élsz. Segíts  sugallataiddal, ötleteiddel és tanácsaiddal,  hogy
  papi  életemmel  jó  példát  mutassak  a  fiataloknak  és  az   evangélium
  hirdetésével sokakat vezessek Isten felé!