Kérünk titeket testvéreim, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a
bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek
mindenkihez, törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki
iránt. (1Thessz 5,14-15)

Minden tavasszal a hátsó udvarban lévő rododendron bokrot fodros
rózsaszínű virágok lepik el. A rügyek nem egyszerre nyílnak ki. Egy
darabig a kinyílt és a félig kipattant virágok egy időben láthatóak, a
még szorosan összezárt, a tavaszról látszólag tudomást sem vevő zöld
bimbókkal. De jól tudom, hogy a nap melegétől, a föld tápanyagaitól és
az üdítő esőtől, azok a zöld rügyek is a maguk idejében virágba
borulnak.
A keresztyének is különböző időszakokban virulnak. Egyesek látható
módon szorgalmas diakónusként, tanítóként és lelki vezetőként
szolgálnak a gyülekezetben. Mások meg, mint a félig kinyílt virágok,
vonakodva segítenek különféle programokban. Ott vannak azok is, akiknek
növekedése kevésbé nyilvánvaló. Mint ki nem nyílt rügyeknek, nagy
szükségük van a közösség melegére, a tápláló igére és a szeretetre.
Nem sürgethetjük mások lelki növekedését, mint ahogy én sem sürgethetem
a rododendronom virágzását. De megteremthetjük számukra a megfelelő
lelki klímát, befogadhatjuk őket, megbeszélhetjük velük aktuális
problémáikat, és engedhetjük, hogy Isten szeretete rajtunk keresztül
elérje őket.

Imádság: Istenünk, segíts hűséges tanítványoddá, virágzó keresztyénné
válnunk a bennünket körülvevő világban.

Ámen.