Jézus így tanított a hegyi beszédben: "Ti vagytok a föld sója. De ha a  só
  ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják,  s
  eltapossák az  emberek. Ti  vagytok a  világ világossága.  A hegyen  épült
  várost nem lehet elrejteni.  Lámpát sem azért gyújtanak,  hogy a véka  alá
  rejtsék, hanem  a  lámpatartóra  teszik,  hogy  világítson  mindenkinek  a
  házban. Úgy világítson  a ti  világosságtok az emberek  előtt, hogy  látva
  jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!"
  Mt 5,13-16

  Elmélkedés:

  A mai evangéliumi szakaszban a sóról  és a világosságról van szó.  Mindkét
  hasonlat  azt  fejezi  ki,  hogy  a  világ  üldözései  ellenére   Krisztus
  tanítványainak  küldetése  ehhez  a  világhoz  szól,  itt  kell  tanúságot
  tenniük, itt kell  ízt és világosságot  adni a világnak.  Az a  hivatásuk,
  hogy miként a só ízesít és tartósít, tanítóként és tanúságtevőként jó  ízt
  adjanak a  világnak a  krisztusi tanítás  hirdetésével. Értelemszerűen  ez
  csak akkor  lehetséges,  ha  megőrizzük,  azaz  tartósítjuk  magunkban  az
  igazság tanítását. A világosság  hasonlata a hiteles keresztény  életpélda
  felmutatását jelenti. Nem  öntelt gőg, hivalkodás  vagy magamutogatás  ez,
  hanem  Krisztus   szerény  és   szelíd  képviselete   a  világban.   Olyan
  tanúságtétel,  amelynek  eredménye  nem  az,  hogy  az  érintett   személy
  elismerést kap a világtól, hanem az, hogy az általa tett jótetteket  látva
  Istent fogják magasztalni az emberek.
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Szent Atyánk,  az élet  és  szeretet örök  forrása,  Aki az  élő  emberben
  mutatod meg dicsőséged ragyogását,  és Aki szívébe  vetetted el a  hívásod
  magját, ne engedd hogy hanyagságunk miatt bárki is szem elől tévessze vagy
  elveszítse ezt az ajándékot. Add, hogy mindegyikük egész szívvel  haladjon
  a Te szereteted megvalósításának az útján.
  II. János Pál pápa