Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta,
az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve! (Jób 1,21)

Amerikai utazásommal kapcsolatos örömömet és izgalmamat az aggodalom
homályosította el. Két feladott poggyászom elveszett. Nyomasztó volt,
és az aggódás rabja kezdtem lenni, ami egészségtelen volt rám és a
körülöttem lévőkre nézve is.
Ekkor Jób fenti szavai jutottak eszembe. Jób elvesztette minden értékes
javát és a családját is. Csak elképzelni tudom fájdalmát. Mégis, amikor
olyan sok szenvedést élt át, akkor is képes volt áldani az Urat.
Rájöttem, hogy én is üresen, minden nélkül jöttem ebbe a világba, és
úgy is fogok távozni. Jóbbal ellentétben én csak két csomagot és azok
tartalmát vesztettem el. A családom boldog és egészséges, és Isten sok
áldásában volt már részem, amelyek mindegyikéért köszönettel tartozom.
Ez a gondolat örömmel töltött el, békét adott elmémnek és biztonságot,
amelyre szükségem volt. Isten szolgájának, Jóbnak a szenvedését és a
válaszait tekintve rádöbbentem az én szenvedésem csekélységére.

Imádság: Mennyei Atyánk, köszönjük neked a békét és a kényelmet. Taníts
minket benned bízni és reménykedni a bőségben és hiányban egyaránt.

Ámen.