Ha szó szerint követnénk Isten igéjét, a szegénység már a múlté lenne.
A fenti igében Pál arra bátorítja Timóteust, hogy legyen elégedett az
élettel, és ne fordítsa figyelmét a földi gazdagságra. "Kerüld ezeket,
ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre,
állhatatosságra, szelídlelkűségre." Aztán egy "parancsot" hagy Timóteus
számára - és a mi számunkra: tegyetek jót, legyetek gazdagok a jó
cselekedetekben, adakozzatok szívesen, javaitokat osszátok meg másokkal
(1Tim 6,18).
Világunk bővelkedik forrásokban, hogy senkinek ne kelljen hiányt
szenvednie; a szegénységnek el kellene tűnnie. De azok az emberek,
akiknek hatalmas vagyonuk van, még többre vágynak, uralkodni akarnak és
irányítani mások sorsát. Ha javainkat nem vagyunk hajlandók megosztani,
nem vagyunk jó sáfárok.
Igaz, Pál a pénzt önmagában nem ítéli el, de a pénzimádatot minden
rossz gyökerének tartja (10. vers). A pénz szeretete vezet minden önző
cselekedethez. De lehetünk nagylelkűek, megoszthatjuk gazdagságunkat:
így gyűjtünk magunknak "jó alapot a jövendőre" (19. vers). Csakis akkor
nyerhetjük el "az igazi életet", amit valójában érdemes élni.

Imádság: Urunk, segíts nekünk megosztani tőled kapott gazdagságunkat és
önmagunkat másokkal!

Ámen.