Nem fogyott el irgalma: minden reggel meg-megújul. Nagy a te hűséged!
(JSir 3,22-23)

Gyerekkoromban néha a nagymamám jött vigyázni rám. Emlékszem egy
alkalomra, amikor feküdtem az ágyban, és sírtam utána. Sírva
lábujjhegyen a nappaliba mentem, és ott találtam, amint a kandalló
előtt ült. Meglepődött, amiért olyan szomorú voltam, és biztosított
róla, hogy nem ment sehova, és továbbra is vigyázni fog rám.
Megnyugodtam, és alvásra készen visszamentem az ágyba. Tudtam, hogy a
nagymamám soha nem szűnik meg szeretni, és figyelni rám.
Hasonlóképpen, Isten soha nem szűnik meg szeretni minket, figyelni
ránk. Ennek ellenére, amikor betegséggel, fájdalommal, csalódással,
katasztrófával, gyásszal vagy magánnyal nézünk szembe, nem nagyon
érezzük Isten megnyugtató jelenlétét. Megnyugodhatunk, hogy Isten
mindig életünk Ura marad, és mindig szeretni fog és vigyáz ránk.
Ilyenkor jó emlékeztetni magunkat Isten ígéretére, hogy soha nem hagy
el és soha nem mond le rólunk. (Zsid 13,5). Gyakran csak akkor látjuk
Isten kegyelmét, jóságát és hűségét, amikor visszatekintünk életünk
nehéz és fájdalmas időszakaira.

Imádság: Drága Atyánk, minden szenvedésünk közepette segíts, hogy
bízzunk a te változatlan szeretetedben.

 Ámen.