Mert erősségem és énekem az Úr, ő az én szabadítóm. (Ézs 12,2)

Élvezettel hallgattam kis fiúunokám éneklését. Boldog arcocskája híven
tükrözte énekét. Előfordul velünk, hogy csak énekléssel tudjuk
kifejezni vágyainkat, reményeinket és álmainkat, amelyeket puszta
szavakkal, vagy írásban nem lehet átadni.
A mai igerész próféciája arról szól, hogy Isten népe ítéletet fog
szenvedni bűne és hűtlensége miatt. De Ézsaiás azonnal hozzáteszi:
"Eljön a nap, mikor a nép énekelni fog" a szenvedés közepette. A 12.
fejezetben Ézsaiás végig az "éneklés" szót használja a fogságból való
megszabadulás felett érzett öröm kifejezésére, mintegy Isten ígéretére
adott válaszként, melyben biztosítja őket, hogy visszatérhetnek
földjükre.
Mindenkit érnek veszteségek és csalódások, de reménykedhetünk és
bizakodhatunk, mert tudjuk, hogy az Úrért való munkálkodásunk nem
hiábavaló (1Kor 15,58). Ő erővel ruház fel minket, hogy az élet
nehézségeivel és akadályaival szembe tudjunk nézni. Szomorúságaink,
szenvedéseink között, és sokszor üressé vált életünkkel együtt, mi is
bírhatjuk Ézsaiás ígéretét, hogy eljön a nap, amikor mindannyian
képesek leszünk újra énekelni.

Imádság: Köszönjük neked Atyánk azt a reménységet, amit igéd biztosít
számunkra.

 Ámen.