Jézus  a  hegyi   beszédben  ezt   mondta  tanítványainak:   "Vigyázzatok!
  Jótetteitekkel ne  hivalkodjatok  az emberek  előtt,  mert így  a  mennyei
  Atyától nem  kaptok  értük  jutalmat. Amikor  tehát  alamizsnát  adsz,  ne
  kürtöltess magad előtt,  mint a  képmutatók teszik a  zsinagógákban és  az
  utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel  már
  meg is  kapták jutalmukat.  Amikor  tehát alamizsnát  adsz, ne  tudja  bal
  kezed, mit cselekszik a  jobb kezed, hogy  adományod rejtekben legyen,  és
  akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor  pedig
  imádkoztok, ne  legyetek olyanok,  mint a  képmutatók, akik  szeretnek  az
  emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva  imádkozni!
  Bizony, mondom nektek,  már meg  is kapták  jutalmukat. Amikor  imádkozol,
  menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál  Atyádhoz!
  Atyád, aki  a  rejtekben is  lát,  megfizet neked.  Amikor  böjtöltök,  ne
  legyetek komorak,  mint  a  képmutatók! Keserű  arcot  mutatnak,  hogy  az
  emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg
  is kapták jutalmukat.  Amikor tehát  böjtölsz, illatosítsd  be hajadat  és
  mosd meg  arcodat, hogy  az  emberek ne  vegyék észre  böjtölésedet,  csak
  Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát,  megfizet
  neked."
  Mt 6,1-6. 16-18

  Elmélkedés:

  A mai jézusi beszéd, amely az előzők folytatásaként szintén része a  hegyi
  beszédnek, a  vallásosság, illetve  a jámborság  három cselekedetéről,  az
  alamizsnálkodásról, az imádságról és a böjtölésről szól. Jézus új alapokra
  helyezi az Istennel való kapcsolat  e jellegzetes tetteit. Szavai  szerint
  nem  a  külsőségek  megtartása  a   fontos,  hanem  a  szív  szándéka.   A
  jócselekedeteket, az alamizsnaadást, az imádságot és a böjtölést nem azért
  kell megtenni, hogy az  emberek tetszését elnyerjük,  s így azt  gondolják
  rólunk, hogy nagyon vallásosak vagyunk, hanem Isten iránti szeretetből, az
  Ő tetszését keresve tegyük  meg mindezt. Nagyon  hasznos, ha a  mindennapi
  lelkiismeretvizsgálat során  nem  csak a  konkrét  tetteinket  szemléljük,
  hanem azok gyökerét, a szándékot is megvizsgáljuk.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Vereség
  Jóságos Istenünk! Az emberhez tartozik az  is, hogy a kudarccal is  együtt
  kell élnie.  A vereségek  nem teszik  egyszerűbbé az  életet. Ez  az  élet
  minden területére  igaz,  így  van  ez a  sportban  is.  A  nézők  hetente
  láthatják és  megfigyelhetik,  amikor  a  játékosok  elveszítenek  egy-egy
  futballmérkőzést. Ilyenkor lehorgasztott fejjel kullognak le a pályáról. A
  győztesek  bezzeg   ragyognak,  büszkén   mutatják  magukat   az   ünneplő
  rajongóknak,   átölelik   egymást,   egyszerűen   boldogok.   Úgy    tűnik
  mindenesetre, hogy a vesztesnek csak a csalódás és a beletörődés marad.

  Csak a győztest ünnepelni és a  vesztesre nem figyelni, ez egyszerűen  nem
  illik  a  sporthoz.  A  sportnak  mindig  játéknak  kell  lennie,  az  erő
  sportszerű játékának, és ennek így is kell maradnia. Segítsd, Istenünk,  a
  sportért felelősöket, hogy ezt felismerjék! Add a sportszerű  veszteseknek
  a jó  szót, hogy  a kudarcon  keresztül is  gazdagodhasson  személyiségük.
  Részesítsd őket Fiad  szellemében, aki szeretettel  fordult az  emberekhez
  minden helyzetben és időben, és a biztonságot nyújtotta nekik!