Amikor már közel  voltak Jézus szenvedésének  és megdicsőülésének  napjai,
  elhatározta, hogy Jeruzsálembe  megy. Követeket küldött  maga előtt.  Ezek
  elindultak,  betértek  a  szamaritánusok  egyik  falujába,  hogy  szállást
  készítsenek neki.  De  azok  nem fogadták  be  Jézust,  mert  Jeruzsálembe
  tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak:  "Uram,
  akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?" De ő
  hozzájuk fordult, és megfeddte őket:  "Nem tudjátok, hogy milyen  lelkület
  van bennetek. Az Emberfia nem  azért jött, hogy az embereket  elpusztítsa,
  hanem hogy megmentse." Ezután másik faluba mentek.
  Történt pedig, hogy  útközben valaki így  szólt hozzá: "Követlek,  bárhová
  mégy." Jézus így válaszolt: "A rókának van odúja, az ég madarainak fészke,
  de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania."
  Egy másikat Jézus szólított fel: "Kövess engem!" Az így válaszolt:  "Uram,
  engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." "Hagyd a  holtakra,
  hadd temessék el halottaikat - mondta neki -, te pedig menj, és hirdesd az
  Isten országát."
  Egy harmadik ezt mondta neki: "Uram,  követlek téged, de engedd meg,  hogy
  előbb elbúcsúzzam a családomtól." Jézus  így válaszolt: "Aki kezét az  eke
  szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."
  Lk 9,51-62

  Elmélkedés:

  Légy készen az indulásra!
  A napokban érdekes összeállítást olvastam arról, hogy mire tanít bennünket
  Noé elbeszélése. Emlékszünk rá,  hogy ő volt az  a bibliai ember, aki  nem
  sokkal a  világ teremtése  és a  bűn elszaporodása  után Isten  parancsára
  bárkát épített, s a  hatalmas vízözönt családjával  és az állatokkal  ezen
  vízi járműben vészelte  át. Ilyen  megállapítások voltak  többet között  a
  történettel kapcsolatban. Ne maradj le  a hajóról! Tervezz előre és  akkor
  építs, amikor még nem esik az eső! A bárkát egy amatőr, a Titanicot profik
  építették, mégis az első vízen maradt, a második pedig elsüllyedt mindjárt
  az első útján. Az általam legszellemesebbnek tartott kijelentés pedig  így
  hangzik: Tartsd magad mindig jó kondiban, mert lehet, hogy már 60 éves  is
  leszel, amikor valaki egy igazán nagy feladattal bíz meg!

  A mai  vasárnap evangéliumához  kapcsolódóan ezt  mondhatjuk: Légy  mindig
  készenlétben, mert sosem tudhatod, mikor  hív Jézus a követésére vagy  egy
  új feladatra!  Az evangéliumi  részben  három rövid  találkozásról,  három
  párbeszédről hallottunk. A  három jelenetet  a Jézus  követés köti  össze.
  Ketten maguk jelentkeznek, egyet pedig Jézus szólít meg. Ismerkedjünk  meg
  ezekkel az  emberekkel,  akiknek  természetesen  nem a  neve,  nem  is  az
  életkora vagy  családi származása  a lényeges,  hanem a  szívük  szándéka.
  Ezen, tehát a bennük élő szándékon múlik ugyanis, hogy elindulnak-e  Jézus
  nyomában vagy  sem.  E  három  találkozás  pontos  irányelveket  tartalmaz
  számunkra azzal kapcsolatban, hogy mire is vállalkozik, aki Jézus követője
  lesz.

  Az első személy határozottan és  magabiztosan lép Jézus elé és  kijelenti:
  "Követlek, bárhová  mégy."  E magabiztos  viselkedés  arra utal,  hogy  az
  illető elszánt és  kész mindenáron  követni Jézust.  A követésnek  azonban
  nagy ára van, talán  nagyobb, mint amit elképzelt.  A veszélyek talán  még
  annál is nagyobbak, mint amit gondolt.  Sorsa még annál is nehezebb  lesz,
  mint  amit  sejt.  Jézus  figyelmeztetése  neki  és  napjaink   magabiztos
  embereinek egyaránt szól: "A rókának  van odúja, az ég madarainak  fészke,
  de az  Emberfiának  nincs hová  fejét  lehajtania", a  tanítványnak  tehát
  mindenben vállalnia kell  mestere sorsát.  Jézus mintha  kissé lehűtené  a
  lelkesedőt, s  próbára  akarja tenni,  vajon  valóban tudja-e,  hogy  mire
  vállalkozik. Napjainkba persze  nincs vagy  alig van  szükség a  túlzottan
  lelkesedők buzgóságának csillapítására, hiszen  oly kevés fiatal van,  aki
  ennyire  céltudatosan  döntene  arról,  hogy  életét  Jézus   szolgálatába
  állítja.

  A történet további részében  Jézus szólít meg valakit,  s arra kéri,  hogy
  kövesse. Új életre hívja meg őt,  új feladattal bízza meg, új  lehetőséget
  kínál neki. De ez az ember mégis a régi dolgaihoz kötődik. A régi életéhez
  és személyes kapcsolataihoz fűző kötelezettségek terhelik, amelyek könnyen
  megakadályozhatják abban,  hogy szabad  szívvel elinduljon  a Jézus  által
  mutatott új úton.  Vajon képes-e felszámolni  múltját? Képes-e  elszakadni
  régi  életétől?   Képes-e  megszabadulni   "holt  terheitől",   hogy   élő
  lendülettel induljon neki az új feladatnak?

  Az elbeszélés harmadik jelenetében ismét önkéntesen áll egy személy  Jézus
  elé. Őt a családi kötelék  késlelteti, húzza visszafelé. Nehéz számára  az
  elszakadás a családtól, a biztonságot nyújtó otthontól, tehát,  mindattól,
  ami eddigi életében meghatározó volt.  Még visszafelé tekintene, mert  nem
  érzi át  annak jelentőségét,  hogy  aki nagy  útra indul,  nagy  feladatot
  vállal, annak csak előre, az elérendő cél felé szabad néznie.

  A három találkozás  közös jellemzője,  hogy az  evangéliumi leírásból  nem
  tudjuk meg, hogy miként  döntenek. Az első személynél  nem derül, ki  hogy
  vállalja-e a hontalanságot, az állandó úton levést. A másodiknál sem derül
  ki, hogy hazatér-e elvégezni a temetést vagy elindul-e azonnal Jézus után.
  S a harmadik  esetben sem tudjuk  meg, hogy  a búcsúzás vagy  a követés  a
  fontosabb. Mindhárom esetben nyitott marad a kérdés, s ezzel Szent  Lukács
  evangélistának az  lehetett a  szándéka, hogy  az olvasókat,  azaz  minket
  hozzon döntési  helyzetbe.  Vajon  én  mit  tennék  ilyen  élethelyzetben?
  Kifogásokat  keresnék?  Meghátrálnék?  Visszafelé  indulnék?  Csillapodna,
  megszűnne lelkesedésem? Vagy  kész vagyok-e  még nagyobb  határozottsággal
  indulni? Készen állok-e  az azonnali, késlekedés  nélküli indulásra?  Kész
  vagyok-e Jézusnak adni egész életem?
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Uram,  Jézus!  Készen  állok  arra,  hogy  tétovázás  nélkül  induljak  és
  kövesselek téged!  Tudom, hogy  mennyire  nehéz lesz  ez út  számomra,  de
  vállalom, mert  ez vezet  holt múltamból  a jövő  felé, az  élet felé,  az
  üdvösség  felé.  Nem  tart  vissza  semmi.  Nem  hátráltathat  semmi.  Nem
  akadályozhat semmi. Te  vagy számomra  az út  és te  vagy a  cél! Te  légy
  vezetőm az örök élet felé!