Amikor Jézus egy alkalommal a  templomban tanított, ezt a kérdést  vetette
  fel: "Hogyan  mondhatják az  írástudók,  hogy a  Messiás Dávidnak  a  fia?
  Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én Uramhoz:
  Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet. Ha  tehát
  maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor hogyan lehet az ő fia?" A  nagy
  népsokaság szívesen hallgatta Jézust.
  Mk 12,35-37

  Elmélkedés:

  Jézus korában  elterjed  vélekedés  volt, hogy  a  Messiás  Dávid  királyi
  házának  leszármazottja  lesz,  aki   megszabadítja  a  népet  az   idegen
  elnyomástól. A római fennhatóság csak erősítette azt az elképzelést,  hogy
  a messiási idő hamarosan bekövetkezik. A Máté és Lukács evangélisták által
  lejegyzett családfa azt volt hivatott igazolni, hogy Jézus a Messiás. Több
  csoda esetében is felfigyelhetünk arra, hogy a gyógyulni vágyó ember Dávid
  fiának szólítja  Jézust, s  ezzel fejezi  ki, hogy  hisz abban,  hogy ő  a
  Messiás. Mindez azonban csak lassan vált világossá a tanítványok  számára.
  S bár  az  apostolokban is  élhetett  a királyi  messiás-kép  Jézusról,  ő
  semmiképpen sem akart megfelelni ezen téves elvárásoknak.
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Mit határoz az, Uram, ha sötét a jövő?
  A holnapért imádkozni én nem tudok.
  Oltalmazd meg ma szívemet,
  védj meg ma engem,
  s add nekem mára szent világosságod!
  Lisieux-i Szent Teréz