A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok
létéről való meggyőződés. (Zsid 11,1)

Egy olyan házban nőttem fel, és élek, amiben tágasak a szobák, és
nagyok, fényesek az ablakok. Télen, mikor hideg van, a nedvesség
megfagy az ablakon, és olyan gyönyörű jégvirágok keletkeznek, mintha
festőművész festette volna őket. Mikor gyermekeim még kicsik voltak,
sokszor gyönyörködtünk a csodaszép képekben.
Még ha egy hideg tél kevés örömet hoz is, előre örülhetünk a tavasznak.
A hó elolvad, és a jégvirágok helyett már igazi, tavaszi illatos
virágok nőnek majd kertünkben. A nap sugarai pedig melengetik a
szívünket.
Isten minden évszakban felfrissíti lelkünket gyönyörű teremtményei
által. Ez a Teremtő szerető jelenlétét mutatja, nem csak a
természetben, de az élet minden területén. Isten újra és újra megújítja
a reményt bennünk. Így csatlakozhatunk mi is a zsidókhoz írt levél
írójához, "a reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű
az, aki ígéretet tett." (Zsid 10,23)

Imádság: Istenünk, segíts reményünket erősen megtartani benned!

Ámen.