Amikor Jézus látta, hogy nagy tömeg veszi körül, meghagyta tanítványainak,
  hogy hajózzanak át a Genezáreti-tó túlsó partjára.
  Ekkor egy írástudó lépett hozzá,  és így szólította meg: Mester,  követlek
  téged, bárhová mégy." Jézus figyelmeztette: "A rókáknak odújuk van, az  ég
  madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania fejét."
  Egy másik tanítványa pedig ezt kérte  tőle: "Uram, engedd meg, hogy  előbb
  elmenjek és  eltemessem  apámat."  Jézus azonban  így  válaszolt:  "Kövess
  engem, és hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat!"
  Mt 8,18-22

  Elmélkedés:

  Időnként elfog minket a lelkesedés. Időnként nagy elhatározásokat teszünk.
  Időnként fáradhatatlan lendülettel vágunk neki új utaknak. De aztán valami
  mégis visszahúz. Egy titokzatos  erő fékezi lendületünket.  Emelkedésünket
  megakadályozza valami, ami  a földhöz köt.  Jó szándékainkat néha  egészen
  apró dolgok semmisítik meg.
  Krisztus  követéséhez   nem  elegendő   a   szándék.  Nem   elegendő,   ha
  kinyilvánítjuk akaratunkat követésére. Egész  életünket neki kell  adnunk,
  mindenben  azt  a  sorsot  kell  vállalnunk,  amit  Krisztus  is  vállalt.
  Felismerem-e, meg  tudom-e nevezni  azt, ami  gátol abban,  hogy  teljesen
  Jézusért éljek? S vajon le tudom-e küzdeni ezt az akadályt?
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Ó  Krisztus,   élő  Isten   Fia,  szent   angyalaid  vigyázzák   álmunkat,
  pihenésünket, fehérlő ágyunkat.
  Mutassanak  nekünk  szendergésünkben   igaz  álomképeket,   világmindenség
  fenséges fejedelme, nagy, titokzatos Király!
  Sem démonok;  sem baj  vagy  pusztulás, sem  gonosz álmok  ne  zavarhassák
  pihenésünket, mély, zavartalan álmunkat.
  Szent legyen  ébredésünk, munkánk  és  egész napunk,  amint az  álmunk  és
  pihenésünk zavartalan és szüntelen.

  ______________________________