Szomszédom megkért, segítsek neki kipakolni az egyik szobából a
bútorokat, mert festeni akarják a helyiséget. Miközben hordtuk ki a
szekrényeket észrevettem egy árnyékot a falon, amely egy keresztet
ábrázolt. Az idő múlásával kifakult a festék a falakon, de a kereszt
alatt megmaradt az eredeti szín, ez adta meg a körvonalat a
feszületnek.
Életünkben is vannak olyan időszakok, amikor távolabb kerülünk
Istentől, elvonja tekintetünket, figyelmünket lelki életünkről a sodró,
rohanó világ, az álláskeresés, az üzleti élet, a hétköznapok lüktetése.
És, ha valami nem sikerül, valamiben kudarcot vallunk, rögtön arra
gondolunk, hogy elhagyott az Isten, elengedte a kezünk, sorsunkra
hagyott bennünket. Pedig Jézus mindig mellettünk áll, ő nem fordul el
tőlünk, az "árnyékkal" ad bizonyosságot, jelet jelenlétéről,
szeretetéről.
A keresztet csak akkor látjuk tisztán, ha nem vesszük le lelkünk
"faláról", ha mi is keressük Jézust éppen úgy, olyan hittel és boldog
akarással, ahogy ő keres bennünket! Figyeljünk rá és tegyük vissza
minél gyorsabban azt a feszületet, hogy ne csak az árnyék mutassa Isten
jelenlétét!

Imádság: Krisztusunk, add, hogy szívünkbe íródjon kereszted értelme,
ajándéka, békessége.

 Ámen.