Abban az időben,  amikor Jézus bement  Kafarnaumba, egy (pogány)  százados
  járult eléje,  és  így szólt:  "Uram,  szolgám bénán  fekszik  otthon,  és
  szörnyen kínlódik."  Jézus  így felelt:  "Megyek  és meggyógyítom  őt."  A
  százados ezt válaszolta:  "Uram, nem vagyok  méltó, hogy hajlékomba  jöjj,
  hanem csak egy  szóval mondd, és  meggyógyul az én  szolgám. Jómagam,  bár
  alárendelt  ember  vagyok,  katonáknak  parancsolok.  Ha  azt  mondom   az
  egyiknek: Menj! -  elmegy; a másiknak:  Jöjj ide! -  akkor hozzám jön;  és
  szolgámnak: Tedd ezt! - és megteszi."
  Amikor Jézus  ezt  hallotta,  elcsodálkozott,  és  így  szólt  kísérőihez:
  "Bizony, mondom  nektek, ekkora  hitet  senkinél sem  találtam  Izraelben.
  Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és
  asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a
  választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírnak majd, és
  fájdalmukban csikorgatják fogukat." A századosnak pedig azt mondta  Jézus:
  "Menj, és legyen úgy, amint hitted." És meggyógyult a szolga még abban  az
  órában.
  Ezután Jézus Péter  házába ment.  Látta, hogy annak  anyósa lázas  betegen
  fekszik. Megérintette  kezét, mire  a láz  elhagyta őt.  Fel is  kelt,  és
  szolgált  neki.  Amikor  beesteledett,  sok,  ördögtől-megszállott  embert
  vittek Jézushoz.  Szavával kiűzte  a gonosz  lelkeket, és  minden  beteget
  meggyógyított,   hogy    beteljesedjék   Izajás    próféta    jövendölése:
  "Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta."
  Mt 8,5-17

  Elmélkedés:

  A százados szolgájának meggyógyításakor nincs szükséges semmilyen kötelező
  szertartásra, de még  közvetlen jézusi cselekedetre  sem, itt ugyanis  nem
  egy zsidó,  hanem  egy pogány  szolgáról  van szó.  A  pogány  katonatiszt
  tapintatosságáról tanúskodik,  hogy nem  ragaszkodik ahhoz,  hogy a  zsidó
  Jézus belépjen  házába, mert  akkor  tisztátalanná válna.  Másrészt  pedig
  megvallja méltatlanságát.
  Hitvallása  olyannyira  jelentős,  hogy  bekerült  a  szentmisébe,  és   a
  szentáldozás előtt ezeket a szavakat imádkozzuk. Méltatlanságunk  ellenére
  minden szentmisében eljön hozzánk Jézus. Hívom-e szívembe? Hogyan  fogadom
  őt?
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Amikor a  mi  Urunk  látja,  tiszta  lelkek  hogyan  jönnek-sietnek,  hogy
  látogassák  Őt  az  Áldott  Szentségében,  rájuk  mosolyog.  Oly   egyenes
  egyszerűséggel járulnak Őhozzá, hogy (kicsiny voltukban) nagy örömét leli.
  Vianney Szent János