A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az
imádkozásban állhatatosak. (Róm 12,12)

Hazafelé igyekeztem egy állásinterjúról, az otthonomtól több száz
kilométernyire. Éjfél után az öreg autóm felmondta a szolgálatot.
Észak-Karolina egyik városánál jártam, teljesen egyedül. Autóm nyitott
motorházteteje felől jövő vízgőz és forró motorolaj illatát éreztem, és
azon aggódtam, mi legyen most a következő lépés. Legelőször is
felidéztem magamban a Miatyánk szavait. A gyermekként megtanultak
könnyen előjöttek, és tudtam, Isten kezében vagyok.
Várakoztam a sötét éjszakában az út szélén, amikor egy rendőrjárőr állt
meg mellettem. Sikerült beindítanunk az autót, és elkísért egy motelbe,
ahol megszállhattam éjszakára. Reggel a tulajdonos elirányított egy
műhelybe, a szerelő pedig útbaigazított egy gyógyszertárba, ahová a
nővérem pénzt tudott átutalni. Két kilométert gyalogoltam odáig. Amint
a pénz megérkezett, a gyógyszerész visszafuvarozott a műhelybe.
Amikor azzal küszködünk, hogyan találjuk meg az imádsághoz megfelelő
szavakat, felidézhetjük a Miatyánk szavait: "Mindennapi kenyerünket add
meg nékünk ma". Esetemben a Szentlélek munkálkodott mindazokon a
személyeken keresztül, akikkel találkoztam, s akik megadták a szükséges
segítséget.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy a szükség idején embereket küldtél
segítségünkre. Add, hogy mi is ilyenek lehessünk mások számára.

 Ámen.