Abban az időben Jézus így tanította apostolait: Íme, úgy küldelek titeket,
  mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók,  és
  egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert
  bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók
  és királyok elé hurcolnak  miattam, hogy tanúságot  tegyetek előttük és  a
  pogányok előtt. Amikor pedig bíróság elé állítanak, ne töprengjetek  azon,
  hogyan és mit beszéljetek! Megadatik ugyanis nektek abban az órában,  hogy
  mit  mondjatok.  Hiszen  nem  ti  beszéltek,  hanem  Atyátok  Lelke   szól
  belőletek. Halálra  adja  majd testvér  a  testvérét,  és apa  a  fiát.  A
  gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. Gyűlöletesek  lesztek
  mindenki előtt az én nevemért. Aki azonban mindvégig állhatatos marad,  az
  üdvözül. Amikor pedig az egyik  városban üldöznek titeket, meneküljetek  a
  másikba! Bizony, mondom nektek: Nem  járjátok végig Izrael városait,  amíg
  el nem jön az Emberfia.
  Mt 10,16-23

  Elmélkedés:

  Megadatik ugyanis  nektek abban  az órában,  hogy mit  mondjatok -  mondja
  Jézus. Sajnos előfordult már, hogy  valaki erre a mondatra hivatkozva  nem
  készült a prédikációra,  aztán a végén  csodálkozott, hogy mégsem  adatott
  meg neki, hogy  mit mondjon.  A Léleknek igencsak  meg kellene  erőltetnie
  magát, hogy szólni tudjon  az ilyen esetekben. De  nem is azt kell  érteni
  alatta, hogy az egyetemistáknak nem kell készülniük a vizsgákra, mert majd
  a Szentlélek  megsegíti őket.  Isten  Lelke ugyanis  pótolja a  mi  emberi
  mulasztásainkat, s  csak  akkor  számíthatunk a  támogatására,  ha  minden
  tőlünk telhetőt megtettünk.  Ha a  pap rendesen  felkészül a  prédikációra
  vagy a tanuló a vizsgákra, akkor emberi gyengeségét is fel tudja használni
  a Szentlélek. Ez  a mondat kifejezetten  az üldözések esetére  vonatkozik,
  amikor a keresztény  ember a  fenyegetések és a  halálveszély ellenére  is
  tanúságot  tesz  hitéről,   és  nem  tagadja   meg  Krisztust.  Az   ilyen
  határhelyzetekben szintén  mindenkor  számíthatunk  a  Lélek  erősítésére,
  nehogy hitünket megtagadva letérjünk az üdvösség útjáról.
  (c) Horváth István Sán

dor

  Imádság:

  Dicsérlek téged,  én  Istenem  és nagynak  hirdetlek  mindörökké,  kevésre
  tartom, s kezed  alá vetem magam  semmiségemnek mély meggondolásában.  Íme
  te, a szentek szentje,  én pedig tisztátalan bűnös  vagyok. Íme te  hozzám
  hajolsz, pedig arra is méltatlan  vagyok, hogy föltekintsek terád. Íme  te
  jössz hozzám, te óhajtasz velem lenni, te hívsz meg lakomádra. Te  kínálsz
  mennyei eledellel, etetsz az angyalok kenyerével.
  Kempis Tamás