Közelemben egy Ozark növénytermesztő árulja portékáját. A farmer
nagylelkűen különböző ízű szeletkéket kínál kóstolásra. Megízlelhetjük
a "kandor", a "korai ragyogás", és a "zöld kikötő" fantázia nevű
gyümölcsöket. Ahogy a gazda gyümölcsét megízleltem, száműzöm a bolti
barack vásárlást, hisz azok az előrecsomagolt gyümölcsök sem ízben, sem
aromában, sem illatban fel nem vehetik a versenyt a kertiekével.
Az ízlelgetés felkelti érdeklődésünket, ráébreszt, hogy még több jót
élvezhetünk. A nyári gyümölcsíz-robbanás a szánkban vágyat ébreszt a
még több iránt. A gazda tudja, ha valaki egyszer megkóstolta
gyümölcseit, akkor még többet akar belőle.
Hasonlóan bátorít minket a Zsolt 34,8: "Érezzétek és lássátok, hogy jó
az Úr!" Megízleljük az ő jóságát, ha úgy élünk, ahogy kéri tőlünk, és
életünk növekszik. Feleségem azt tanácsolta, hogy adjam fel apám iránt
érzett keserűségemet, amiért kitagadott bennünket. Ez a negatív
ellenérzés mérgezte a lelkemet. Amikor megbocsátottam apámnak, elmúlt a
neheztelés. Isten segítségét és áldását éltem át az engedelmességben.
Sóvárogva vágyom arra, hogy Krisztussal járhassak, aki bővelkedő életet
ígér.

I

mádság: Köszönjük Istenünk, hogy útaidon járva érezhetjük jóságodat.
Add, hogy másokkal is megosszuk. Ámen.