Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek
országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg
azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza
közé, aztán elment.
Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a
konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle:
"Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?" Mire
a gazda így felelt: "Ellenséges ember cselekedte ezt."
A szolgák tovább kérdezték: "Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük
belőle?" Azt válaszolta nekik: "Nem! Nehogy a konkolyt gyomlálva
kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az
aratásig! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt
szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön. A búzát pedig
gyűjtsétek csűrömbe!"
Mt 13,24-30
Elmélkedés:
Jézus egy újabb hasonlatot mond, amely szerint az isteni tanítás jó magja
mellett a rossz tanítás konkolya is beférkőzik az emberek szívébe.
Figyeljünk meg a szolgák és a gazda bölcsességét! A szolgák okossága abban
mutatkozik, meg, hogy meg tudják különböztetni a búzát és a konkolyt. Nem
keverik össze a kettőt. Mivel azonban azonnal nekilátnának a gyomlálásnak,
szükség van a gazda okosságára is, aki ezt a feladatot későbbre hagyja. Az
úr ugyanakkor azt is tudja, hogy kitől származik a rossz mag. Isten jól
tudja, hogy a tévedések konkolya bennünket is megkísért. Tudja, hogy
üdvözítő szándéka nem az egyetlen erő, amely az emberi lelkekért küzd. A
jó és a rossz szétválasztása mindig az aratás urának a feladata.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Uram Jézus, tedd kezed a szememre, hogy elkezdjem tisztán látni ne a
látható, hanem a láthatatlan dolgokat. Nyisd meg szememet, hogy ne a
jelenbe, hanem a jövőbe tekintsek.
Tedd szívem tekintetét átlátszóan tisztává, hogy lélekben Istent
szemléljem.
Kommentáld!