"Miért történik ez újra? Azt hittem, már legyűrtük! Mit tettünk
rosszul? Ez olyan méltánytalan!" - mondta a feleségem. A könnyeim
összefolytak az övével, amikor az onkológus megmondta, hogy a
rákbetegség kiújult. Azt gondoltuk, hogy két évvel ezelőtt sikerült
meggyógyulni, de most ismét kemoterápia előtt álltunk.
Első harcainkban a hitünk, és mindenekelőtt a Szentírás olvasása
nyújtott vigasztalást. A mai Ézsaiás könyvéből való szakasz különösen
vigasztaló volt akkor, bár kezdetben a hír az igeverssel ellentétesnek
tűnt. Az új diagnózis több volt, mint "megsemmisült ellenség", ez
műthetetlen rák volt.
Az ige emlékeztet, hogy ez a betegség nem az Isten büntetése, vagy
ígéretének megszegése; ugyanannak a küzdelemnek a másik része áll
előttünk. Isten velünk volt, és nekünk bizony szükségünk volt rá. Újra
a kegyelmére bíztam magam.
Sokak imádsága által a Szentlélek félelmünk és kétségeink helyett
békességet és bizonyosságot adott. Isten ígérete igaznak bizonyul majd,
nem a mi időszámításunk, hanem az ő menetrendje szerint. Nekünk csak
szeretnünk kell őt és bízni benne.

Imádság: Istenünk, adj türelmet, erősítsd hitünket és újítsd meg
reménységünket, amikor az élet nehézzé válik.

 Ámen.