Megemlékezve az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: Nagyobb boldogság
adni, mint kapni. (ApCsel 20,35)

Aznapi utolsó feladatom a vegyesboltba vezetett, ahol még néhány
apróságot kellett vásárolnom. Miközben a pénztárnál sorban álltam,
beszélgetésbe kezdtem az előttem álló idősebb asszonnyal. Figyelmesen
szemlélte minden terméknek az árát, amikor a pénztáros beütötte. Hallva
a végösszeget - 3 dollár 48 cent -, átnyújtott a pénztárosnak néhány
összegyűrt bankjegyet. Az megszámolta, 3 dollár volt, tehát egy még
hiányzott.
Az asszony zavarba jött a hiányzó bankjegy miatt, váltig állította,
hogy volt még egy bankó a pénztárcájában. De hiába kereste, nem
találta. Végül miközben habozva visszarakta a tojásokat a
bevásárlókosarából, odacsúsztattam egy dollárt a pénztárosnak. Az
asszony meglepetten nézett rám, és megkérdezte: "De hát mit csinált?"
Mosolyogva válaszoltam neki, ő pedig könnyekkel a szemében azt mondta:
"Annyira szükségem van azokra a tojásokra! Isten áldja meg magát!"
Nem tudhatta, hogy én már abban a percben áldást nyertem. Gyakran
gondolok az asszonyra, és azt kívánom, bár tudná, hogy én csupán
pillanatnyilag segítettem őt, ő tartós áldást nyújtott nekem. Azt a
megnyugtató tudatot közvetítette, hogy amit tettem, ha csak kis időre
is, de megváltoztatta valaki helyzetét, ahogyan Krisztus is
megváltoztatott engem.

Imádság: Urunk, taníts minket hangodra figyelni. Vezess, hogy
továbbíthassuk mások felé ajándékaidat.

Ámen.