Abban az időben:
  Jézus elment hazulról  és leült  a Genezáreti-tó  partján. Hatalmas  tömeg
  gyűlt össze, ezért beült  egy csónakba, a tömeg  pedig ott állt a  parton.
  Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta  őket: "Íme, kiment a  magvető
  vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég  madarai,
  és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt  elég
  termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem  volt mély a föld. Majd amikor  a
  nap fölkelt  és forrón  tűzött, kiégtek,  mert nem  volt gyökerük.  Voltak
  szemek, amelyek  tövisek közé  estek, és  amikor nőni  kezdtek, a  tövisek
  elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az
  egyik százszorosat, a  másik hatvanszorosat,  a harmadik  harmincszorosat.
  Akinek füle van a hallásra, hallja meg!"
  Mt 13,1-9

  Elmélkedés:

  Isten országának növekedése,  az Egyház fejlődése  jelentősen függ  attól,
  hogy milyen talajra hull  az emberi lelkekben  az igazság tanítása.  Isten
  országának termést kell érlelnie, állandóan növekednie kell, s nem  állhat
  meg a fejlődésben. Ne várjunk gyors, hirtelen történő lelki növekedést  se
  önmagunkban, se  másokban,  hiszen  mindennek megvan  a  maga  természetes
  rendje. A kitartó,  hűséges, de esetleg  lassúbb fejlődés sokszor  többnek
  bizonyul a hirtelen  lelkesedésnél, amely hamar  véget érhet. Isten  szava
  nem mindig a legideálisabb körülmények között növekszik, hanem sokszor  ki
  van téve a viszontagságoknak és a  viharoknak. De még a nehéz  körülmények
  között is, a  világi gondok  szabad földjében is  képesek vagyunk  bőséges
  termést hozni.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Te, Uram, aki kívül vagy az időn,
  csak mosolyogsz, amikor látod,
  hogyan viaskodunk mi vele.
  Jól tudod, mit csinálsz.
  Nem követsz el hibát,
  akkor sem követtél el,
  amikor kiosztottad az időt az embereknek.
  Mindenkinek adtál időt, hogy kiszámíthassa,
  mit is akarsz vele.
  Igen, van időm, Uram.
  Minden idő az enyém, amit nekem adtál:
  életemnek évei,
  éveimnek napjai,
  napjaimnak órái.
  Az én dolgom csupán,
  hogy nyugodtan és tisztán töltsem;
  hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod
  hogy engedelmeskedjem Neked,
  aki a vizet borrá változtathatod,
  mint egykor Kánában tetted...
  Uram, többé már nem időt kérek Tőled,
  hogy ezt vagy azt tehessem.
  Csak kegyelmet kérek Tőled,
  hogy a nékem adott időben
  azt tegyem, amit Te akarsz.
  Michel Quist