Gyermekkorom óta hívő keresztyénként kész vagyok minden igyekezettel
halálomig szolgálni Istennek. Ezért leginkább azokkal a példázatbeli
szőlőmunkásokkal tudok azonosulni, akiket a nap kezdetén fogadtak fel.
Ők azok, akik korán kezdték a munkát, és mindent megtettek a befejezés
érdekében. Keményen dolgoztak, szorgalmasan és felelősségteljesen, és
egész napi munkájuk után megérdemelték bérüket. Megértem
felháborodásukat, amikor azt látják, hogy aki csak a nap végén látott
munkához, ugyanazt a fizetséget kapta, mint ők. Az ő helyükben én is
irigykednék, ha a gazda ilyen jólelkű lenne.
Az, hogy épp ezekkel a munkásokkal könnyű azonosulnunk, valójában a
példázat fő mondanivalójára mutat rá. Semmit sem tehetünk, amivel
kiérdemelhetnénk az örökélet mennyországban való eltöltésének jogát.
Nem számít, hogy egész életünkben Istennel jártunk-e, vagy csak utolsó
napjainkon. A mennybe csak Jézus Krisztus által a keresztfán
megszerzett üdvösség ajándékának elfogadásával juthatunk. Istenünk
igazságos, nem a megtérésünk ideje számít.

Imádság: Mindenség Istene, magasztalunk téged végtelen és jóságos
szeretetedért.

 Ámen.