Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy  Márta
  nevű asszony  befogadta  őt  házába.  Ennek nővére,  Mária  odaült  az  Úr
  lábához, és hallgatta szavait.
  Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: "Uram
  -  méltatlankodott  -,  nem  törődöl  vele,  hogy  nővérem  egyedül   hagy
  szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem."
  Az Úr azonban így válaszolt: "Márta,  Márta, te sok mindennel törődöl,  és
  téged sok minden nyugtalanít, pedig csak  egy a szükséges. Mária a  jobbik
  részt választotta. Nem is veszíti el soha."
  Lk 10,38-42

  Elmélkedés:

  Az egy szükséges
  Nyaranta mindig szívesen megyek a hittanosokkal táborozni, és persze ők is
  örömmel várják ezeket az alkalmakat. Az egyik esztendőben a táborozás első
  napjának reggelén a  csoportok vezetőivel beosztottuk,  hogy aznap  melyik
  csoport milyen munkában segít: kik mennek majd bevásárolni, melyik  csapat
  végzi a takarítást, kik segítenek a  konyhában, kik készülnek fel az  esti
  tábortűz vidám  műsorára  és  kik  végzik  a  miseszolgálatot,  amelybe  a
  ministrálás mellett az is beletartozott,  hogy az evangélium történetét  a
  gyerekek eljátszották  a  többieknek. Elsőként  a  miseszolgáló  csoportot
  szerettem volna kiválasztani, de önként jelentkező híján jobbnak láttam  a
  végére hagyni. Másodikként azt  kérdeztem, hogy kinek  a csoportja akar  a
  konyhában  segíteni  a  terítésnél  és  a  mosogatásnál?  Pár  másodpercre
  elgondolkoztak, aztán hirtelen három kéz  is a magasba lendült. Még  magam
  is meglepődtem,  hogy ennyire  népszerű volna  a konyhai  munka? De  hamar
  kiderült tévedésem, mert azonnal mondták, hogy ők inkább az előzőre,  azaz
  a miseszolgálatra jelentkeznek, mert mégiscsak könnyebb. Így történt, hogy
  a tábor további napjain mindig a misével kapcsolatos feladatokra  sikerült
  elsőként megtalálni a felelős csoportot.

  Az imént  hallott  evangéliumban  választásról, Márta  és  Mária  önkéntes
  választásáról  volt   szó.  Miközben   Márta   a  házukba   betérő   Jézus
  megvendégeléséről, ellátásáról  gondoskodik minden  erejével, a  testvére,
  Mária a  tanító Jézust  hallgatja.  Kettejük különböző  viselkedése  hamar
  kisebb  vita  forrásává  válik.   Márta  szóvá  teszi  Jézusnak   testvére
  tétlenségét, s azt várja,  azt kéri, hogy  Jézus figyelmeztesse Máriát.  Ő
  azonban nem  ad igazat  Mártának, hanem  inkább a  szavaira, a  tanítására
  figyelő Máriát  dicséri meg.  A  szöveg értelmezésénél  érdemes  óvatosnak
  lennünk, nehogy félreértsük annak  mondanivalóját! Ilyen téves  értelmezés
  volna, ha kijelentenénk: Jézus  elutasítja, kevésbé értékeli a  felebaráti
  szeretetből fakadó cselekedeteket, s azokat teljesen feleslegesnek tartja.
  De az is Jézus szavainak  helytelen értelmezése volna, ha azt  gondolnánk,
  hogy arra  bátorít minket,  hogy  ne tegyünk  semmit, csak  hallgassuk  őt
  állandóan.

  Lényeges,  hogy  a  jelen  történet  az  irgalmas  szamaritánusról   szóló
  példabeszédet  követi  Szent  Lukács  evangéliumában,  amelyet  az  elmúlt
  vasárnap hallottunk.  A példabeszédben  a mi  Urunk azt  tanítja, hogy  az
  üdvösséghez szükséges  a felebaráti  szeretet gyakorlása.  Márta és  Mária
  elbeszélése éppen  ezt  egészíti  ki  azzal,  hogy  az  aktivitás  mellett
  mennyire fontos,  hogy  a tanítvány  időnként  odaüljön Jézus  lábához  és
  hallgassa  őt.  Sőt,  Jézus  közvetlen  jelenlétében  előbbre  való  az  ő
  hallgatása, mintsem a lázas munkavégzés és tevékenykedés.

  Márta a becsületesen, lelkiismeretesen dolgozók számára lehet példa, Mária
  pedig az Istenre figyelők, a lelki életet előnyben részesítők példája,  de
  mégse mondjuk  azt, hogy  nekünk egyiket  vagy a  másikat kell  követnünk.
  Sokkal inkább  arról  lehet  szó, hogy  mindkét  jellemvonás  megtalálható
  mindannyiunkban, és életünkben meg kell találnunk a kétféle viselkedésnek,
  azaz a munkának  és a lelki  életnek az  egyensúlyát. Úgy van  ez, mint  a
  nyári hittanos táborokban nálunk: nem ugyanazok mosogatnak egész héten  és
  nem ugyanaz  a  csoport szolgálhat  a  szentmisén, hanem  a  hét  folyamán
  mindenkinek kijut mindkettőből és a többi feladatból is.

  Mai   elmélkedésünk   befejezéséül   néhány   tanulságot   szeretnék   még
  megfogalmazni:
  Ne méltatlankodjunk mindennapi teendőink  végzése közben! Ne  kelletlenül,
  hanem szívesen dolgozzunk, s tekintsük munkánkat szolgálatnak!
  Jusson időnk Istenre és a lelki életre!
  Hiába  fáradozunk  azon,  hogy  minden  jót  megadjunk  Jézusnak   például
  embertársaink szolgálatával,  ha közben  nem fogadjuk  el azt,  amit ő  ad
  nekünk: az örök élet tanítását!
  Az egyetlen  szükséges  számunkra  az  üdvösség,  az  örök  élet!  Ha  ezt
  elveszítjük,  akkor   mindent   elveszítünk,   bármiért   is   fáradoztunk
  életünkben!
  Ahogyan egykor Márta és  Mária házába, úgy  a mi házunkba  is betér, a  mi
  életünkbe is belép Jézus. Fogadjuk, hallgassuk őt szívesen!
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Uram, Jézus, miként egykor beléptél Márta  és Mária házába, térj be az  én
  házamba is, ahol megosztom veled életemet. Tudom, hogy úgy nyerhetem el az
  üdvösséget,  ha  életemet  embertársaim  szolgálatába  állítom  és  közben
  szüntelenül rád  figyelek.  Segíts engem,  hogy  mindig tudjam,  mit  kell
  tennem,  mikor  kell  dolgoznom  fáradhatatlanul  és  mikor  elcsendesedve
  imádkoznom.  Márta  dolgos  kezeivel  szeretnék  tevékenykedni  és   Mária
  szívével szeretnélek  téged  hallgatni, hogy  megtaláljam  és soha  el  ne
  veszítsem az egy szükségeset.