Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: "Menjetek, és hirdessétek,
  hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok  fel
  halottakat, tisztítsatok meg leprásokat,  és űzzetek ki ördögöket!  Ingyen
  kaptátok, ingyen is adjátok!  Ne legyen övetekben se  arany, se ezüst,  se
  rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se
  botot! Méltó ugyanis  a munkás  a kenyerére.  Ha egy  városba vagy  faluba
  érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok,
  amíg csak el nem távoztok! Amikor  pedig beléptek a házba, köszöntsétek  a
  ház népét.  Ha  érdemes  rá a  ház,  akkor  a békétek  rászáll;  ha  pedig
  érdemtelen, akkor  békétek  visszaszáll  rátok. Ha  valaki  nem  fogad  be
  titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még  a
  városból is, és rázzátok  le a port a  lábatokról! Bizony, mondom  nektek:
  Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb  sorsa lesz az ítélet napján,  mint
  annak a városnak.
  Mt 10,7-15

  Elmélkedés:

  Az apostolok misszióba küldéséről szóló  tegnapi evangélium után ma  arról
  olvastunk,  hogy   Jézus  gyakorlati   tanácsokkal  látja   el  őket.   Az
  apostoloknak nem  szabad magukkal  vinniük  semmit tanító  útjukra,  hanem
  teljesen eszköztelenül, egyedül Isten tanítását és békéjét birtokolva kell
  indulniuk. Napjainkban persze nyugodtabbak vagyunk, ha útjainkra magunkkal
  visszük a  bankkártyánkat  és a  mobiltelefonunkat,  de ha  az  evangélium
  hirdetésére vállalkozva indulunk útra Krisztus nevében, akkor ezekre semmi
  szükségünk sincs.  Ma  is  elég  a Jézusban  való  bizalom,  a  szívünkben
  hordozott tanítás és a lelki békesség.
  Az eszköztelenség  és  a  teljes  Krisztusra  hagyatkozás  nem  fogja  azt
  eredményezni, hogy  mindenki szívesen  és örömmel  fogadja a  küldötteket.
  Lesznek, akik nem  hallgatnak a tanítványokra,  illetve Krisztusra. De  ez
  sosem veheti  el a  kedvet attól,  hogy teljesítsük  feladatunkat és  azon
  fáradozzunk, hogy mindenkihez eljusson az örömhír igaz tanítása.
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Szívembe hintetted bűnbánat szikráját,
  S én kérlek Uram, szíts belőle máglyát.
  Égesd ki szívemből vágyát a bűnnek,
  Eztán megmaradjak szeretetben hűnek.
  Arra vezesd utam, ahol jót tehetek,
  Ezáltal Tenéked jó szolgád lehetek.
  Öröm a szívemnek, lelkemnek jutalom,
  Hogy gyarló fejemre ily nagy az irgalom.
  Áldassék a neved mindenségnek Ura,
  Hogy nem zárult reám pokolnak kapuja,
  A bűnös emberre irgalommal nézel,
  És ha feléd fordul, megtöltöd reménnyel.