Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül  az egyik, Tamás, vagy  melléknevén
  Iker, nem volt velük, amikor  Jézus megjelent nekik. Később a  tanítványok
  elmondták neki: "Láttuk az Urat." De ő így szólt: "Hacsak nem látom  kezén
  a szegek  nyomát,  ha nem  érintem  ujjaimat  a szegek  helyéhez,  és  nem
  tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!"
  Nyolc nap  múlva ismét  együtt voltak  a tanítványok.  Tamás is  ott  volt
  velük. Ekkor újra  megjelent Jézus, bár  az ajtó zárva  volt. Belépett  és
  köszöntötte őket: "Békesség nektek!"  Tamásnak pedig ezt mondta:  "Nyújtsd
  ide az ujjadat  és nézd a  kezemet! Nyújtsd  ki a kezedet  és érintsd  meg
  oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem  hívőt" Tamás így válaszolt: "Én  Uram,
  én Istenem!" Jézus ezt mondta neki:  "Most már hiszel, Tamás, mert  láttál
  engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!"
  Jn 20,24-29

  Elmélkedés:

  A hitetlenség több dologban  is felismerhető. Hitetlenségnek nevezzük,  ha
  valaki tagadja  Isten létezését  vagy  a világgal  és az  emberekkel  való
  kapcsolatát.  Hitetlenség  az  is,  ha  valaki  elutasítja  Krisztust,   a
  megváltót, vagy  nem hisz  az ő  istenségében. De  hitetlenség az  is,  ha
  valaki nem  ismeri fel  az isteni  szót, a  neki szóló  üzenetet vagy  nem
  engedelmeskedik annak.  A  hitetlenséggel  az ember  kizárja  életéből  az
  Istent, a szeretetet és elutasítja  az üdvösséget. Ezzel a hit  elfogadást
  jelent. Elfogadni  Istent, s  mindazt,  amit ő  ad  nekünk, az  életet,  a
  gondoskodást, a szeretetet, a megbocsátást, az üdvösséget, ez a hit. A  ma
  ünnepelt Tamás  apostolhoz  hasonlóan  mindannyian  lehetőséget  kapunk  a
  hitre. Lehetőséget kapunk arra, hogy higgyünk Istenben, az ő jóságában  és
  üdvözítő szándékában. Boldogok vagyunk, ha  megkapjuk, s elfogadjuk a  hit
  adományát.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Apostolok karában élsz,
  vakító fény ragyog körül,
  Tamás, fogadd jóságosán
  téged dicsérő énekünk.

  A fényes égi székeken
  Krisztus szerelme ad helyet,
  te is szeretsz, és vágyva vágysz
  Uraddal együtt halni meg.

  Gyötör szerelmed szent heve,
  s beszélnek bár testvéreid,
  biztosságot kívánsz: az Úr
  sebét hogy érintsd, látva lásd.

  Fénylő örömre gyűlsz legott,
  hogy látod Krisztus nagy kegyét,
  Uradnak vallód hittel őt,
  s imádja boldog, hű szíved.

  Látás nekünk nem adatott:
  hitünk most tőled fog tüzet,
  erős lesz, s égig szárnyaló,
  az Úr szívét keresni száll.

  Krisztusnak áldás, tisztelet,
  s imádra adja meg nekünk:
  hitünk bár botlik még sokat,
  lássuk meg színről színre őt. Ámen