Abban az időben:  Egy törvénytudó odalépett  Jézushoz, hogy próbára  tegye
  őt: "Mester  -  szólította meg  -,  mit  tegyek, hogy  elnyerjem  az  örök
  életet?" Jézus így felelt: "Mit mond erről a törvény? Mit olvasol  benne?"
  A törvénytudó így válaszolt: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből,
  teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat  pedig,
  mint saját magadat." Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél. Tedd  ezt,
  és élni fogsz."  A törvénytudó  igazolni akarta  magát, ezért  megkérdezte
  Jézustól: "De hát ki az én felebarátom?"
  Jézus történettel  felelt  a  kérdésre: "Egy  ember  Jeruzsálemből  lement
  Jerikóba. Rablók  kezébe került.  Ezek  kifosztották, véresre  verték,  és
  félholtan  otthagyták.  Egyszer  csak  egy   pap  jött  lefelé  az   úton.
  Észrevette, de  elment  mellette.  Azután  egy  levita  jött  arra.  Ő  is
  meglátta, de elment mellette.  Végül egy szamaritánusnak  is arra vitt  az
  útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat
  és bort öntött  sebeire, és  bekötözte, majd  pedig felültette  teherhordó
  állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap  elővett
  két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel  a kéréssel: Viseld gondját, és  ha
  többet költenél rá, visszatérve megadom neked.
  Mit gondolsz, e  három közül  ki volt az  igazi felebarátja  annak, aki  a
  rablók kezébe  került?" A  törvénytudó így  válaszolt: "Aki  irgalmasságot
  cselekedett vele."  Jézus így  folytatta: "Menj,  és te  is  hasonlóképpen
  cselekedjél!"
  Lk 10,25-37

  Elmélkedés:

  Ki az én felebarátom?
  Az evangéliumban az irgalmas szamaritánus jól ismert történetét hallottuk.
  A példabeszéd két, egymáshoz hasonló kérdés között épül fel. Az elején  az
  írástudó kérdezi: "De hát ki az én felebarátom?" (Lk 10,29). A végén pedig
  Jézus visszakérdez:  "Ki volt  az igazi  felebarátja annak,  aki a  rablók
  kezébe került?"  (Lk 10,36).  Mindkét kérdés  tulajdonképpen azt  kérdezi,
  hogy ki a  felebarát, ki  az embertárs?  De a  kettő között  van egy  nagy
  különbség. Az írástudó azt kérdezi, hogy ki a felebarát, akinek segítséget
  kell nyújtanunk? Ki az, aki segítségre szorul? Ki az, aki felé  irgalommal
  és szeretettel kell fordulnunk?  Jézus viszont azt kérdezi,  hogy ki az  a
  felebarát, aki segítséget nyújt? Ki az, aki irgalmasságot gyakorol? Ki az,
  aki szeretettel fordul a bajbajutott felé? Az írástudó tehát azt  kérdezi,
  hogy kit tekinthet  felebarátjának, Jézus pedig  megfordítja a kérdést  és
  arra kíváncsi, hogy a bajbajutottnak ki volt az igazi felebarátja.

  Az evangéliumi  példabeszédből világosan  kiderül  számunkra a  válasz  az
  írástudó kérdésére: a bajbajutott ember,  a rablók által megvert ember,  a
  segítségre szoruló ember  a felebarát. Jézus  kérdésére is pontos  választ
  kapunk. Az első  két ember,  akik elmulasztották  a segítségnyújtást,  nem
  voltak a  felebarátai  az  agyonvert  embernek.  Csak  az  volt  az  igazi
  felebarátja, aki irgalmasságot gyakorolt vele.

  Ha a  történetet átültetjük  korunkra és  a mi  helyzetünkre, akkor  ennek
  megfelelően  két  kérdést  tehetünk  fel.  Először  is  -  az  írástudóhoz
  hasonlóan -  azt  kérdezzük,  hogy  ki  a  mi  felebarátunk,  kiknek  kell
  segítséget  nyújtanunk?   A  választ   a  végtelenségig   mondhatnánk:   a
  bántalmazást szenvedők, az üldözöttek, a háborús összecsapások  áldozatai,
  a  fenyegetett  és  veszélyben  élő  emberek,  a  természeti  katasztrófák
  áldozatai, a csonka családok tagjai, a szülők nélkül felnövő gyermekek,  a
  létminimum alatt élők,  a hajléktalanok, a  komoly anyagi gondokkal  küzdő
  magyar  nagycsaládok,  a  nyomorban  élők,  az  éhezők,  a  magatehetetlen
  betegek. Ők mind-mind rászoruló embertársaink és felebarátaink.

  Másodszor pedig Jézus kérdéséhez hasonlóan  ezt kérdezhetjük: Ki az  igazi
  felebarátja  ezeknek  az  embereknek?  Talán  az,  aki  észre  sem   veszi
  gondjukat?  Vagy  az,   aki  látván  nyomorúságukat   elfordul  tőlük   és
  továbbmegy? Vagy  az, aki  a  maga apró  bajaira  hivatkozva soha  nem  ad
  támogatást annak, akinek  nagyobb a  problémája? Nem,  ők nem  bizonyulnak
  igazi embertársnak.  Aki  elmulasztja  a segítségnyújtást,  az  nem  igazi
  felebarát. Aki csak elméletben tudja, hogy segítenie kellene másoknak,  de
  a gyakorlatban nem  tesz semmit, az  nem felebarát. Jézus  ma azt  kérdezi
  tőlünk:  Hol   vannak  az   irgalmas   szamaritánusok?  Ki   az   irgalmas
  szamaritánus? Mindenfelé látni a sok  rászorulót és szegényt. De ki  segít
  nekik? Soha  ne gondoljuk,  hogy mi  nem tudunk  segíteni vagy  hogy a  mi
  segítségünk keveset ér!  Tegyük meg  azt a keveset,  amit lehetőségünk  és
  erőnk  megenged!  Gyakoroljuk  az  irgalmasság  cselekedeteit,  s  legyünk
  irgalmas szamaritánusok,  akik nem  megyünk  el szó  nélkül  embertársaink
  mellett, hanem  a  konkrét  helyzetekben igazi  segítséget  adunk.  Minden
  jócselekedet, amit másoknak teszünk, Krisztusnak szól, s őneki tesszük.
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Irgalmas Uram,  jóságos Uram,  bátorságot  adtál, hogy  megérezzem:  neked
  szükséged  van  rám.   Adj  erőt,  hogy   szeretni  tudjam  a   társadalom
  kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz  engem. Add, hogy megértsük:  neked
  szükséged van ránk, és nekünk is szükségünk van egymásra!