Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri
tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt szelíden, tisztelettudóan, jó
lelkiismerettel tegyétek. (1Pt 3,15-16)

Nemrégiben megkértek, hogy írjam le, Isten hogyan avatkozott be az
életembe, beleértve az imameghallgatásokat is, amelyek kétségtelenül
Istentől jöttek. Napokat töltöttem a múltam és Isten munkájának
felidézésével, de nehezen jutottak eszembe konkrét példák. Lelki
feledékenységemmel küszködve rájöttem, én sem vagyok különb, mint az
izráeliták, akik elfelejtették mindazt, amit az Úr tett értük.
Mindenesetre, az a néhány dolog, ami végül eszembe jutott, világosan
bizonyította Isten cselekedeteit az életemben.
Amikor Istent kérjük, segítsen emlékezni, ő segít felidézni az ő
közreműködését, aminek szemtanúi voltunk. Nemcsak azt akarja, hogy
emlékezzünk, hanem, hogy erről másoknak is beszéljünk. Ha éberek
vagyunk, gyakran adódnak ilyen alkalmak. Ha Isten segítségéről,
gyógyításáról és békességéről beszélünk másoknak, mi is újra
felidézzük, milyen hatalmas és szerető Istenünk van. Másokat
bátorítunk, és Istent dicsőítjük, ha továbbadjuk, mit tett Isten
értünk. Mi magunk is figyelmesebbek és hálásabbak leszünk saját
áldásainkért.

Imádság: Urunk, segíts, hogy bátorítani tudjunk másokat, hogy te
szeretettel és hatalommal cselekedsz bennünk.

Ámen.